LESZ, LESZ, LESZ

Ria, ria, hisztéria 2023. júl. 26.

Orbán Viktor Tusványoson kimondta azt, amit régóta tud a felvidéki politikum, teljes mértékben tisztában van vele, csak nem szívesen beszél róla. Nyilvános fórumon pedig végképp.

Igaz, átszűrődtek kritikus hangok odaátról már korábban is, de eddig erről a szintről még sosem érkezett ilyen egyértelmű dádá.

Orbán Viktor Tusványoson köztudottan kicsit szabadabban fogalmaz. Ez ügyben is ezt tette.

Egyértelműen fogalmazott. Talán túl egyértelműen is. Ez ízlés kérdése.

Kerek-perec az arcunkba mondta, hogy a nemzet képviselete szempontjából a felvidéki produkció kevés. Kevés, mint Mackó sajtban a brummogás. (Ha már a Felvidéken a mackó az egyik top-téma.)

Szószerint így fogalmazott:

„A felvidéki magyaroknak sok sikert kívánok, nekem nem dolgom, hogy bárkit is megdorgáljak. De azért kedves felvidéki magyarok, azért az mégiscsak egy képtelen helyzet, ami ott van, nem? És nem mondhatjuk, hogy valaki más tehet róla. Hát ott van félmillió magyar, nem? Szlovákia egy öt, öt és félmilliós ország. Ez egy jelentős súly. És nem mondhatjuk, hogy a szlovákok miatt nem tudjuk magunkat megszervezni. Persze, ők biztos mesterkednek, de hát ez része az életnek. De nem ők akadályoznak meg bennünket. Az, hogy a felvidéki magyarság nem tudja elérni a parlamenti képviseletét Pozsonyban, az minden visszafogottság mellett is azt kell, mondjam, hogy ez egy gyenge teljesítmény. Szóval, ennél azért többre van szükség, ha valaki a hazáért dolgozni akar az elszakított országrészekben."

Köszönhetően a Napunk szerkesztői munkájának (a munka szó elé mindenki helyettesítse be a neki tetsző előtagot, pl. akna, gyász, ügynök stb.) köszönhetően azonban a szlovák közvélemény is értesült Viktor szavairól, mivel az anyaportáljuk, a G(y)ennyík N lehozta azt, mégpedig szó szerinti fordításban.

Több se kellett az atyafiaknak!

Kitört a botrány. Behívatták a nagykövetet a külügybe, hogy magyarázatot adjon és rengeteg sajtótermék lett hirtelen tele a szlovák államiságot féltő megnyilatkozásokkal.

Megtagadva a közös keresztény múltat, a közös Kárpát-hazát, Szűz Mária oltalmazó védnökségére bízott Szent Istváni országot, azt a közös múltat, amiről Theodore Roosevelt azt mondta, hogy nincs dicsőbb történelem, mint Magyarországé, amelynek az egész civilizált világ adósa, hiszen évszázadokon keresztül gátolta a barbárok terjeszkedését.

Ennek a magasztos közös történelemnek a szlovák nép is része volt. Mégis sokan a szlovákok közül tagadják a magyarországi (Uhorsko) múltat ahelyett, hogy büszkék lennének rá.

Szinte mindenki posztolt egy ízeset a kijelentés kapcsán. A teljesség igénye nélkül (politikai erősségi sorrendben):

Fico, Pellegrini, Šimečka, Uhrík, Sulík, Danko, Heger...

Akinek van kedve és gyomra hozzá, a hivatalos személyes fb-oldalaikon el is olvashatja, Danko esetében meghallgathatja, az "okos" és a ,- náluk mindig kéznél lévő - magyarfóbiában pácolt, velős gondolataikat.

Mi, felvidéki magyarok, akik a magyar nemzet szerves részének tartjuk magunkat, egyébként nem is igazán értjük, hogy mi ezzel a megfogalmazással a gond részükről?

Hiszen Orbán Viktor nem azt mondta, hogy visszacsatolandó országrész! Csupán annyit mondott, hogy elszakított országrész, ami a magyarság szemszögéből teljesen helytálló megfogalmazás.

Hogyan kellene fogalmazni? Hogy lehet ezt a helyzetet másképp, jobban megfogalmazni?

Hiszen Magyarország nem odaajándékozta ezeket a területeket az utódállamoknak! Sőt még csak kölcsönös megegyezés alapján, vagy népszavazás nyomán átadott területekről sem beszélhetünk. Pláne úgy, hogy az utódállamok közül három már nem is létezik.

Ez egy durva békediktátum erőszakos direktívája volt, amely az ezeréves Magyar Királyságtól, Magyarországtól elszakította annak szerves részeit.

Nem állja meg a helyét az a szlovák érvelés sem, hogy Szlovákia és Magyarország egyformán a Habsburg Monarchia utódállama. Nem egészen. Nagy-Magyarország ezer évig önálló ország volt. A monarchia csupán egy unió volt, hasonló mint ma az EU, vagy korábban a Szovjetunió.

Magyarországot egy olyan vesztes háború után csonkították meg, amit európai uralkodóházak és akkori középhatalmak vívtak egymás ellen.

Ez kb. olyan mintha ma az EU-n belül Szlovákia nyíltan háborúzna Oroszországgal. Veszítene, és Szlovákiát az oroszok és más nyertes hatalmak feldarabolnák. Például az erdőháti régió a morváké lenne, a ruszin vidék az oroszoké, a Tárta és az északi régiók a lengyeleké, a déli sáv meg a magyaroké.

Ez tetszene a szlovákoknak? Nyilván nem!

Magyarország sem kért az első világégésből, mégis a vesztes oldalon találta magát.

És ha nem szeretnénk elvitatni egyetlen nemzet önrendelkezési jogát sem, amire a szlovákok hivatkoznak, ha ez a jog kijár a szlovákoknak, akkor a magyaroknak miért nem? Akár az "elszakított országrészben" is? Vagy a katalánoknak, baszkoknak, székelyeknek stb.?

Csak kérdezem.

Természetesen a mi janicsárjaink atlantistáink is megnyilvánultak. Sólymosban ezúttal sem kellett idézőjelbe téve csalódnunk... Hiába na, a megosztó hidas, bugári, az asszimilációt elősegítő mentális örökség nem múlik el nyomtalanul.

A magyar felmenőkkel rendelkező nemzetárulók legalját képviselő Arpád Soltész pedig egyenesen azt mondta, hogy Magyarország egyértelműen fenyegetést jelent Szlovákia számára. Akár katonai értelemben is.