TE BUZERANT!

Huliak megint retteg: A magyarországi választások után már Felvidék visszacsatolását vizionálja 2026. ápr. 14.

Rudolf Huliak, a szlovák politikai ugar fáradhatatlan bozótirtója ismét megszólalt. És – mily meglepő – ismét bennünk, magyarokban találta meg a legfőbb nemzetbiztonsági kockázatot. A magyarországi választások eredményeit elnézve hősünk úgy érezte, nem hallgathat tovább, a haza veszélyben van. Közösségi oldalán a tőle megszokott, finomra hangolt diplomáciai érzékkel a következőket bírta a nagyérdemű elé tárni:

„Magyarországon egy eddiginél is nagyobb nacionalista nyerte meg a választásokat. Szilárdan hiszem, hogy a választási retorikája csak kampány volt, nem pedig valódi felhívás Felvidék visszacsatolására.”

Ízlelgessük egy kicsit ezt a gondolatmenetet. Rudolf Huliak, aki politikai tőkéjét a legrosszabb ízű szlovák nacionalizmusból kovácsolta, most hirtelen aggódni kezdett a „nacionalizmus” miatt. Bagoly mondja verébnek...

A jól bevált, dohos szagú magyar kártya ismét előkerült a pakli aljáról. Huliak úr „Felvidék visszacsatolásával” riogat. Egy olyan politikai lózunggal, amit legutóbb talán Ján Slota fénykorában, az ezerkilencszázkilencvenes évek sötétjében lehetett komoly arccal eladni a szlovák választóknak. Huliak pontosan tudja, hogy hazudik. Tudja, hogy a magyarországi politikai retorikának semmi köze a határok átrajzolásához. Tudja, hogy Magyar Péter olyan messze van a nemzeti érzelemtől, mint ő a magyarbarátságtól. De a cél nem is az igazság, vagy a jószomszédi viszonyok ápolása, hanem a nettó hergelés. A legelemibb, történelmi frusztrációkból táplálkozó félelmek felébresztése: jönnek a magyarok, és elviszik a földet.

Különösen cinikus és bicskanyitogató a bejegyzésének utolsó mondata: „Nagyon fontos, hogy a szlovákok és a magyarok úgy éljenek Szlovákiában, mint eddig.” Vajon hogy érti ezt a „mint eddig”-et, Képviselő Úr? Úgy, hogy a felvidéki magyarság maradjon csendben, fizessen adót, asszimilálódjon szépen lassan, és tűrje el némán, ha a mindenkori pozsonyi hatalom épp bele akar törölni a cipőjét?

Úgy, ahogy a mai napig érvényben lévő, kollektív bűnösséget hirdető határozatok árnyékában élünk? Ha ez a Huliak-féle békés együttélés receptje, ahol a szlovák a gazda, a magyar meg a megtűrt vendég a saját szülőföldjén, akkor köszönjük szépen, mi ebből nem kérünk.

A magyarországi választások lezajlottak. De Rudolf Huliaknak talán inkább a saját háza táján, a szlovák belpolitika romjai és az üres államkassza körül kellene sepregetnie, ahelyett, hogy a felvidéki magyarokat használja fel olcsó, magyarellenes hangulatkeltésre.