LESZ, LESZ, LESZ
Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy a Szövetség visszaszerezze választói bizalmát
2023. ápr. 27.
Ha lenne a Szövetség berkein belül egyetlen egy darab jó, amolyan igazi politikus, már biztosan jelezte volna a Most-Híd és az MKP felé, hogy a köztük kialakult kardcsörtetést úgy is le lehetne zárni egy huszárvágással, hogy abból még profitáljon is a párt. Mivel a pártban nincs ilyen politikus, ezért a Kuoni pásztornak kell magához ragadnia a szót.
Figyu, Srácok, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy elfeledtessétek a mélységesen kiábrándult, választani még véletlenül sem tervező felvidéki magyar szavazóitokkal, hogy érdemesek vagytok arra a szeptember végi karikára. A recept egyszerű. Figyeljetek!
Először is az a nagy büdös helyzet, hogy drukkolhatnak egyesek az MKP-nak, mások a Hídnak a felvidéki iszapbirkózás legújabb fordulójában, ha a nagy marakodás folytatódik, megint csak az egyszerű felvidéki magyar marad szopóágon...bár már megszokta.
Ha maradt még bennetek annyi józanság és belátás, akkor lepjétek már meg ezeket a csalódott, kiábrándult embereket, tízévente egyszer igazán megérdemlik!
Egyszerű a matek, nézzük előbb a két legvalószínűbb forgatókönyvet, már ami a Gyimesi-problematikát és a szakítópróbát illeti:
- Ha Gyimesi jön, a Híd megy, a választási kudarc borítékolható. A hidasok ezek után le nem moshatják magukról, hogy árulók, hiszen másodjára is faképnél hagynák az egységes pártot. A párt maradéka, tehát az MKP és Összefogás platformok talán még a 3%-kal járó ingyenéletet sem élvezhetnék tovább, ugyanis a felperzselt és sóval behintett csatatér láttán még a törzsszavazói támogatás se vehető biztosra. Mindenki rosszul jár.
- A Híd marad, Gyimesi nem jön, a választási kudarc borítékolható. Gyimesi ma az egyedüli politikus a felvidéki magyar palettán, aki profin kommunikál, vannak „mondásai”, nem maszatol és még karaktere is van, játszva képes elvinni minimum annyi szavazatot, amennyi a Szövetségnek éppen hiányozna az 5%-os küszöb megugrásához.
Tehát: Minden utcai harcos üljön le a Csajakován a jól megérdemelt bársonyszékébe, fújja ki magát, igyon egy epres Bambit, és gondolja végig!
Vigyázó szemetek Megyerre vessétek!
A Szövetségnek egyetlen esélye maradt, amit az Összefogás-platform Nagymegyeren elmulasztott a tavalyi önkormányzati választások alkalmával. Történt ugyanis, hogy a Csajak utcai pártközpontban előre lezsírozott lapok szerint az Összefogás-platform jelölhette ki, ki szálljon ringbe a csallóközi városért. Az MKP-nak viszont volt egy erős, jól kipróbált, erősen beágyazódott helyi csapata, amely szintén ambicionálta a vezető szerepet. Az Összefogásnak bár nem voltak helyi emberei, jól kiépített struktúrája, foggal-körömmel próbálta megakadályozni a Soóky Marián vezetésével felálló MKP-s csapat indulását a Szövetség színeiben. Az eredmény ismert: a Szövetség elbukta Nagymegyert, a pártból kivált, függetlenként induló MKP-s csapat szanaszét nyerte magát a választásokon.
Az Összefogás vezetői nem tudták levetkőzni mérhetetlen egóikat, még a város elvesztése árán sem...pedig lehetett volna másképp!
Ha a platformból valaki kiállt volna egy sajtótájékoztatóra azzal, hogy átadják a városban a kezdeményezést az MKP-platformnak, mivel alkalmasabb jelöltjei vannak a diadalra, brutális erkölcsi fölénnyel vágtathattak volna el az őszi napfényben. Soha senki nem kérdőjelezte volna meg, hogy az Összefogás érdeke a valódi összefogás. Akkor az a vonat elment, győzött az egó és a nihil...
Az utolsó lehetőség a Szövetség számára
Arra kérem a tisztelt politikus urakat, térjenek le a megyeri útról (nem a liláról), s most az önérdek felett győzzön végre a közérdek! Eljött a soha vissza nem térő, talán az utolsó alkalom a Szövetség számára, hogy az összefogott csapat helyretegye mindazt, amit az utóbbi hónapokban érdekképviselet és politizálás (homokba írt) címén bemutatott! Ezzel együtt eljött az idő a választói bizalom visszaállításához is,
hiszen a választó nehezen felejt, de hajlandó felejteni, ha van miért!
Ennek egyik alapköve, hogy a felelős politikus felül tud emelkedni önmagán, konfliktusain, hajlandó áldozatot hozni a közösségért.
Tehát a Kuoni pásztor javaslata az, ami a Szövetség utolsó esélye is egyben:
Álljon ki a Szövetség minden vezetője egy sajtótájékoztatóra, azaz mind a hat elnöke (igen, még Rigó is), s jelentsék be, hogy felelősségük tudatában, félretéve minden személyes és politikai ellentétet, rivalizálást, az istenadta nép érdekében megegyeztek abban, hogy a Szövetség listáján minden olyan politikusnak helye van, aki a felvidéki magyarok sikerében érdekelt, legyen az MKP-s, Most-Hídas, Összefogásos vagy éppen Simon Zsolt az egyelőre szabadúszó Gyimesi György!
Ez a váratlan lépés erkölcsi magaslatokba röpítené a hitelét vesztett politika elit apraja-nagyját, minden bizonnyal sok választóval elfeledtetné az elmúlt másfél év vajúdásait (feltételezhetően Rigó Konrádot még hősként is ünnepelnék, aki felülemelkedett saját magán a jó cél érdekében, talán ezután még szavazói is lennének), s persze következőkben nem lenne rossz egy valódi összefogás látszatát sem fenntartani.
Ezt most meg kell lépnetek, mert nem hagytatok magatoknak, nekünk más lehetőséget. A „Szövestégből” legyen Szövetség, sőt, Magyar Szövetség, és a dolgok a helyükre kerülnek!
