ITT A PIROS, HOL A PIROS

Jaj, de unom a politikát! 2025. nov. 7.

…énekli az unatkozó Gizella a rockoperában. Vannak ezzel így sokan, és ha helyette inkább „csinálnak egy kisbabát”, az teljesen rendben van, de ha mindkét dolgot unják és hanyagolják, akkor már más a helyzet: kedvezőtlen.

A politikát lehet unni és figyelmen kívül hagyni, de egy dolgot jó lenne tudatosítani:

Vagy te használod a politikust, vagy a politikus használ téged – ez így működik, ha tetszik, ha nem.

Azzal, hogy nem érdekel és nem szavazol, azzal is szavazol. Érthető? Nem? Elmagyarázom.

A rendszer olyan, hogy vannak pártok, azokban politikusok és vannak a választások, ahol szavazhatsz erre vagy arra a pártra.

Itt jut eszembe, hogy haverom azt mondta, megalakítja az ANI JEDNO! pártot…hogy amikor a szlovák együgyű választó kezébe kapja a cédulákat, hogy Smer, Hlas, Slovensko, SaS…ez se jó, az se jó, egyik se jó…ANI JEDNO!...és akkor bedobja ezt a lapot az urnába! Azt mondja, csak akad 5% hülye ezek közül, aki ezt a húzást benyeli, és bent is vagyok a haverokkal a parlamentben!

Poénnak jó a sztori, de maradjunk a véres, felvidéki magyar valóságnál. 

Nekünk azt kell elérni, hogy ez a bizinyos ANI JEDNO!, ez a Magyar Szövetség legyen a magyar választól között.

Na és akkor itt jön a lényeg: hogyan urnához mozdítani azt a masszív réteget, amelyik azt mondja már egy jó ideje (miután kiábrándult a Most-ból és hidegen hagyta őt a langyos MKP), hogy őt már nem érdekli a politika. Már úgy sem érdekli, hogy nincs több, egymással civakodó magyar párt, hiszen a Magyar Szövetségben egyesült mind (Simon egyszemélyes Magyar Fóruma csak egy jakabpetya szintű trollkodás). Csalódott, kiábrándult, ráunt, lecsengett nála ez a 89, illetve inkább 98 utáni nagy zsongás és köszöni, de köszöni, elvan a magyar politikusai nélkül is.

Amikor egy házasságban komoly gond alakul ki, akkor bölcs dolog párterápiára járni, ahol a szakember ügyesen „kiszedi” a felekből, hogy valójában mi a baj. A kiszedés beszélgetés útján történik, célirányos kérdésekkel, és a válaszokból aztán megállapítják a problémát, amit nevesítenek, majd megkeresik a megoldást. Ha mindkét fél akarja a kapcsolat rendbetételét, akkor elindulhatnak újra a kapcsolati együttműködés útján. Ehhez azonban mindkét fél akarata szükséges, plusz a terapeuta irányítása.

A Magyar Szövetség és az apatikus választó között valahol, valamikor megromlott a viszony, tehát ahhoz, hogy újra egymásra találhassanak és elindulhassanak újra az együttműködés útján, egyetlen dolog szükséges, első lépésként:

Pártterápia.

A párt belső vagy hozott szakemberinek meg kell találni a módját, hogy családias körben, lazán elbeszélgessenek kisebb csoportokban azokkal az emberekkel, akik ebből az apatikus, inaktív körből valók. Persze azt elérni, hogy egyáltalán leöljenek beszélgetni, na az se egyszerű, de megvan rá a megfelelő motiváló erő… Fontos, hogy nem a körön belüli „százéves szektatagokkal” kell beszélgetni, mert a végcél szempontjából ebben az esetben ennek semmi értelme nem lenne. Azokat ki kell elégíteni az egyéb fórumokon és rendezvényeken, még ha ez kissé cinikusan is hangzik, de remélem érthető a lényeg.

Tehát ezekből a beszélgetésekből - ahol bizony majd sok más is elhangzik - kell kiszűrni, hogy valóban miért is nem érdekli a magyar politika ez a réteget, s ha ez megvan, akkor lehet megkeresni és alkalmazni azt a stratégiát, amelynek lényege, hogy újra aktív támogatók legyenek ezek a passzív potenciális választók.

Igen, ez aprólékos, sziszifuszi munka, épp ezért ideje hozzáfogni a pártban.

Persze nem muszáj. Ha van jobb és hatékonyabb ötlet, ami eredményt hoz, akkor nosza, azt kell alkalmazni.

Ne feledjük: az (újbóli) egymás rátalálásához mindkét fél akarata szükséges.

Egyedül nem megy.