MAGYAR KÁRTYA

Jótanács 2026-ra: amit birtokolsz, az birtokba vesz! 2026. jan. 6.

Írhattam volna, hogy figyelmeztetés, de nincs jogom és okom senkit sem figyelmeztetni, sem fegyelmezni, így hát marad a jószándékú javaslat: a mai világunkban, - ahol a birtoklási vágy az elsőszámú mozgatórugója mindennek, amiben az ember szerepet vállalhat az adott élethelyzetekben, - nagyon észnél kell lenni, hogy ne rabok legyünk, hanem szabadok.

Hatványozottan érvényes ez a politikára is, azon belül a felvidéki magyar politikum cselekvésére.

Tavaly nagyjából ott tartottunk egész évben, hogy lenyeljük a békát, azaz azt a fajta őszintétlen békét, amely olyanok között szokott fennállni, akik amúgy nagyon nem szívlelik egymást, de a közös barát kedvéért hellyel-közzel eltűrik egymást a nyilvánosság előtt, azt a látszatot keltve, hogy van köztük egy amolyan távolságtartó barátság, és ezt a látszatot nagyjából el is hiszi mindenki. Ez volt a felvidéki magyar politikusok viszonya a regnáló szlovák kormánypártokkal.

De!

Tud valaki idézni akár csak egyetlen mondatot is a kormányfőtől, amelyben jót szól a szlovákiai magyarokról?

Bizonyára én vagyok az ügyetlen, hogy nem találtam ilyen nyilatkozatot tőle, 1989 óta.

Mindezek ellenére, mi. választók, mégis elhittük neki, hogy „szeret” bennünket, vagy legalább eltűr, miközben észre sem vettük, hogy másokkal végeztette el a piszkos munkát, amikor a pártja, vagy a hozzá kötődő politikusok időnként, mélyről felszívott sűrű nyállal köptek le bennünket. Ilyenkor a kormányfő hallgatott…

Elhittük, hogy ha ugyanazt mondja a „mi” kormányfőnk, mint Budapest, és akkor bizonyára magyarbarát is egy kicsit. Nos, nem az.

Általam nagyra becsült felvidéki magyar tollforgatók állítják, hogy a PS dekrétumozása egy kelepce volt, amibe besétált minden érintett és a szűk térben jól összekarmolta egymást, Sorosék nagy örömére… Én nem vitatom ezt a véleményt, de egy dolog hiányzik ebben az okfejtésben: a bizonyíték, hogy azt a PS igenis így és ezért fundálta ki. Ilyen egyértelmű bizonyítékkal bizony senki nem tud szolgálni.

Egy a lényeg: évek óta olyan pszichés állapotban volt a felvidéki magyar szavazóbázis népes patrióta tábora (kivéve azokat, akiknek megmaradt a józan ítélőképessége, meg a magához való esze), amelynek lényege az (volt), hogy olyannyira birtokolni akarta ez a tábor egy gondolatot, miszerint, hogy mi számítunk valamit is ezeknek.

Aztán elég volt csak egy kicsit felemelni valakinek annak a bizonyos szőnyegnek a szélét, amely alá be lett söpörve egy csomó szlovák-magyar tabutéma, máris kijött ezeknek a valódi énjük és totális támadásba lendültek.

Mi meg a Jézuskát várva, kaptunk egy géppuskát a tarkónkra…

Pedig már olyan jó volt birtokolni azt az amúgy normális érzést, hogy tudjuk kedvelni egymást. Ez az érzés birtokba vett minket, ellágyultunk és elgyengültünk. Jó volt egy kicsit megpihenni ebben az állapotban, ugye?

Nagy tanulság ez a számunkra: birtokolni kezdtünk egy érzést, amelynek hatása alatt végül ez az érzés vett birtokba bennünket és szinte álomvilágba ringatott.

Talán jobb is, hogy a PS azt tette, amit tett. Ez a kijózanodás a javunkat szolgálja: tovább edződünk, mint az acél, a cél érdekében, és újra tudatosul bennünk, hogy tényleg csak magunkra számíthatunk!

Amúgy meg ez így van jól, mert csak a gyenge, a fogyatékos, a beteg szorul folyton segítségre, innen-onnan…így legalább alkalmunk van megrázni magunkat és bebizonyítani ország-világ-Budapest előtt, hogy van még vér a pucánkban és tudunk erősek és sikeresek lenni.

Komoly körökben (ha úgy tetszik, klubokban), akkor ér az ember valamit, ha a saját erejéből teljesít, és akkor felemelt fejjel tud szemtől-szemben állva határozottan kezet szorítani bárkivel a klubban.

Harcolnunk kell tehát a saját erőnkből, a saját eszünkkel, s akkor kivívjuk a tiszteletet.

Legyünk tehát erősek, és akkor nem fog bennünket birtokolni semmi és senki.