CINK

Karácsony előtt… 2024. nov. 29.

Még pár mécses és helovín-kellék kétségbeesetten kapaszkodik a multik alsó polcaiba, abban a reményben, hogy valaki megvásárolja és kimenti a végérvényes bedarálás elől… Hát, igen szomorú azon használati cikk sorsa, amelynek már hasznát se akarja venni senki. Olyan emberi sors szaga van ennek a szagtalan világnak.

Raklapnyi Mikulás mereszti ránk a szemeit, ők azok az újrahasznosított húsvéti nyulak, amelyek megmaradtak tavasszal. Ne izgulj, kedves vásárló, egy kis guargumival és tücsökliszttel feljavították neked a „csokit”, így nyugodtan fogyaszthatja a gyereked, hiszen úgy sem fogyaszt az már mást, mint műanyagot.

Aztán, ha egyszer a falusi disznótoron elé kerül a hurka, akkor fintorogva tolja el magától, mert „büdös”.

Anyád 3,14..ja, büdös! – szokta ilyenkor mondani az egésznapos pálinkapusztítás után a fáradt nagyapa az asztal végén (én kérek elnézést, hogy leírom a valós életünket…).

Az eladók csak remélik, hogy december 23-ig nem kapnak epilepsziás romahomot a nonstop dzsinglbensztől, mert ember legyen a talpán, aki bírja napi tíz órában ezt az amúgy gyönyörű dalocskát, viszont számukra ez már olyan helyzet, mint amikor az USA börtöneiben trashmetált bömböltettek a tálib rabok celláiban, akik aztán azt is bevallották, hogy hány kecskével fajtalankodtak hithű életük során.

A halandó fogyasztó is csengőfrászt kap fokozatosan, mert egyre sűrűbben jönnek a telefonos ajánlatok a „rendkívül előnyös” akcióval kapcsolatban, amelyet, ha most nem használsz ki, akkor tulajdonképpen önmagadat és a családodat károsítod meg, és mivel nem akarsz rosszat tenni a szeretteiddel, hát megveszed a 45 eurós öblítőt meg a soha sehova nem kellő műanyag állványt, angyalfejekkel díszítve.

A céges évzáró rendezvények veszélyeiről ritkán ejtünk szót. Aránylag nehéz énekelni a Mennyből az angyalt a családdal a fa előtt, ájtatosan, miközben a cégbuli éjjelén, a kolléganővel női wc-ben történt oral history kattog apuka agyában… Ennél már csak az rosszabb, ha mindez a férfi wc-ben történt a kollégával…

Így karácsony előtt jobban tesszük tehát, ha kikötjük magunkat az árbóchoz, mint tette azt Odüsszeusz, hogy ellenálljon a szirénhangok csábításának és nehogy a tengerbe vesszen.

Mi is kössük ki magunkat a józan paraszti eszünk vasoszlopához és ne engedjünk a kapitalizmus ezen szirénhangjainak, mert mi többet érünk annál, hogy feláldozzuk önmagunkat és családunkat a Fogyasztás Templomának oltárán.

Vegyél könyvet karácsonyra, meg horgolj, rajzolj, barkácsolj, vagy ami még jobb, vásárolj az ismerős kézművesektől apró ajándékokat a szeretteidnek, aztán, ha annyira akarsz pénzt költeni hülyeségekre, akkor tedd azt januárban, féláron.

Meg viselkedj normálisan, hogy ne kelljen szégyellened magad, amikor a fürdőszobában a tükörbe nézel esténként. 

Én szóltam.