RIA-RIA

Kedves Marco, Ciao! 2024. júl. 3.

Engedd meg, hogy így ismeretlenül is tegezzelek, hiszen mi, ötvennek se kinéző hatvanasok, fél szavakból is megértjük egymást.

Én azt mondom 72-es EB.

Te azt mondod, igen, a 72-es EB.

Ugyanis gyerekfejjel, nyolcévesen ez volt az első kontinensviadal, amit már észleltünk.

Én azt mondom, Kű Lajos és majdnem bronzérem.

Te azt mondod Mazzola, de lemaradtatok a négyes EB-ről.

Aztán ahogy nőttünk, te az Azzurrikkal, én a „Magyarokkal” keltünk és feküdtünk, hiszen a foci volt az életünk.

Azt mondom Nyilasi Tibi, 78-ban.

Azt mondod Paolo Rossi 82-ben.

Istenem, micsoda idők voltak!

Olaszok az olasz csapatban, magyarok a magyar csapatban, magyarok a román, csehszlovák, jugoszláv, szovjet csapatokban, de nem migránsok, mint a mai nyugati csapatok nagy részében, hanem az elszakított magyar területek magyar tehetségei gazdagították a trianoni idegen országok válogatottjait.

Aztán eltelt rengeteg idő az életünkből, megférfiasodtunk, megéltünk ezt-azt, családjaink lettek, szálltak az évek, te edző lettél Olaszországban, majd Magyarországon, én polgármester a Felvidéken, idegölő meló ám mindkettő!

A Kispest csapatával csodát tettél.

Dunaszerdahelyen imádott az egész felvidék.

Te már akkor is magyar voltál a mi szívünkben a Kárpát-hazában, amikor te még nem is sejtetted azt.

Amúgy mennyi bíbelődsz reggelente a körszakállal? Én se szeretem, ha már túlnövi az államat, olyankor matatni kell körülötte egy kicsit a villanyborotvával. Azt mondják, erre buknak a csajok, úgy, hogy tutira meghagyjuk most már életünk végéig így, hatvan után is. Bukjanak is!

Amikor a Puskásban Olaszországot láttuk vendégül és felhangzott az olasz himnusz, akkor 65.000 magyar olyan ütemes tapsban tört ki Olasz Himnusz és annak megtapsolása a Puskás Arénában 2022. (youtube.com), amire ha rágondolok, most is libabőrös leszek és gombóc keletkezik a torkomban.

Az a taps ott, akkor Neked szólt Marco Rossi, és tudom, tudjuk, hogy az a pillanat egy életre beleégett a tudatalattidba és a tudatodba is.

Most, amikor a szenvedélyes Marco csalódott volt az EB után, inkább önmagára volt dühös, mert tudom, tudjuk, hogy nagyon szeretett volna meglepetést okozni, csodát csinálni Magyarországnak. Dühös voltál, hogy Dominik lesérült és nem volt már elég idő a regenerációra. Négy éve egy egész hónapot tudott együtt készülni a csapat az akkor EB-re, most ez nem adatott meg, hiányzott is az a plusz két hét a csapatnak és neked is, hogy még jobban összerakd fejben és izomban a srácokat.

Tudjuk, hogy maximalista vagy Marco és csupa szenvedély vagy, te olaszmagyar!

Két ilyen szenvedélyes nemzetet összegyúrni, ugyan mi más lehet belőle, mint az a katarzis, amit Csoboth Kevin gólja idézett elő.

Szeizmográfusok szerint abban a századik percben kisebb földrengés volt a Kárpát-medencében!

Kedves Marco!

Kifújtad a dühödet, beszéltél a feleségeddel (mindig a nő dönt…) és bejelentetted: maradsz.

Marco marad magyarnak és a csapattal megy tovább, mert újra:

INDUL AZ UTAZÁS, CSAK ERRE VÁRTÁL!

Grazie Marco, avanti!

Mi ott leszünk veled, a barikádokon.

Ria Ria Hungária!