MAGYAR KÁRTYA

Képtelenek a békére: A Szent Koronát szabdalja, Orbánon gúnyolódik Vadim lánya 2026. jan. 30.

Van az a mondás, hogy kutyából nem lesz szalonna. Nos, a legújabb bukaresti műalkotást elnézve, azt is hozzátehetjük: viperából sem lesz kezesbárány, hiába simogatjuk. Lidia Vadim Tudor, a Kárpátok hírhedt magyargyűlölőjének lánya  megmutatta mennyit ér a román szuverenista ígéret.

Amíg a magyar kormány kezet nyújt, ők vigyorogva döfik a kést a Szent Koronába.

Lidia Vadim Tudor tekintetében ott bujkál ugyanaz a tébolyult, sötét indulat, ami az apját is jellemezte. Kezében a nagykéssel a magyar nemzeti jelképek fölé tornyosul. Az asztalon a piros-fehér-zöld zászló, rajta a címerünk. Ő pedig vág, gyűlöletből. Ez a mozdulat a román sovinizmus esszenciája: a vágy, hogy a magyarságot darabokra szaggassák, felfalják, megsemmisítsék.

De a kép igazi, gyomorforgató üzenete a háttérben rejtőzik.

Ott lóg a falon Orbán Viktor. Könnyes szemmel, sírva. Ez a primitív gúnyrajz a román lélek legmélyebb, legnyomorúságosabb komplexusairól árulkodik.

Azért akarják sírni látni a magyar miniszterelnököt, mert a valóságban képtelenek megtörni őt. A könnyek csak az ő vágyálmaikban léteznek, mert az életben, a politikában, az európai porondon ők azok, akik csak sírva figyelhetik a magyar erőt és tartást.

Ez a hölgy az AUR politikusa. Annak a pártnak a prominense, amelynek vezetőjével, George Simionnal a magyar politika alig pár hónapja próbált racionális, jövőbemutató szövetséget kötni. A magyar kormányzat félretette a sérelmeket, nagyvonalú volt, a közös érdekeket kereste. Kezet nyújtotttt, esélyt adott a normalitásnak.

Meg is lett az eredménye. Ez a mérhetetlen hálátlanság. Alig száradt meg a tinta a képletes kézfogáson, máris hátba támadják a magyart. A Fidesz szalonképesnek hitte őket, ők pedig ismét bebizonyították, hogy a szalonkabát alatt ugyanazt a rongyos, magyarellenes inget viselik. A magyar gesztusra válaszoltak, a sárba tiporják a jelképeinket és kigúnyolják a vezetőnket.

Lidia Vadim Tudor kése nemcsak a marcipánba szalad bele, hanem a jószomszédi viszony illúziójába is.

Ez a kép világos üzenet Budapestnek és minden magyarnak: „Hiába vagytok korrektek, mi akkor is gyűlölünk titeket.” A kígyó természete, hogy mar. Nekik fáj a magyar címer látványa, fáj a magyar siker, és fáj, hogy a mi miniszterelnökünk tényező, az övéik meg statiszták.

De ne tévesszük meg magunkat. Orbán Viktor a képen sír, de a valóságban a magyar nemzet áll emelt fővel. Ők azok, akiknek csak ez maradt: a virtuális tortaszeletelés és az olcsó, proli hergelés. Ők a mocskolódást választották.

Lidia asszony vágott egy szeletet a tortából, de ezzel a mozdulattal elvágta a hitelét is mindennek, amit az AUR valaha ígért. 

Jó étvágyat a saját epéjükhöz!