LESZ, LESZ, LESZ

Keresztbe - szubjektív elemzés 2025. febr. 27.

A tisztelt kolléga ma koradélután már vázolta a tegnap késő este, 22 órától, a szlovák közszolgálati tévé kettes csatornáján sugárzott adásában elhangzott fontosabb kijelentéseket, gondolatokat. Az ő objektív összefoglalóját alább, ajánlott cikként megtalálják.

A műsor eredetije pedig ITT tekinthető meg.

Én e pár sor erejéig a saját meglátásaimat, szubjektív benyomásaimat vetem úgymond papírra (igaz, ez a megfogalmazás a mai elektronikus világban már inkább csak képzavar).

Megnéztem (ma reggel, felvételről) a Do kríža (Keresztbe) című tévés beszélgetést, ahol Gubík László, Bugár Béla és Tokár Géza beszélgettek a műsorvezetővel, Jaro Daniškával kábé 55 percen keresztül, és el kell mondjam, hogy csettintenem kellett a produkcióra.

Azzal együtt, vagy annak ellenére, hogy Gubíknak Bugárral kellett farkasszemet néznie, és az ő terepén kellett helytállnia, ott ahol az MKP első elnöke gyakorlottan és otthonosan mozog (a szlovák médában, szlovák nyelven). És helytáll. Sőt, kiválóan vette az akadályt, ami számára úgymond a mélyvíz volt, hiszen először szerepelt élő (kváziélő) szlovák tévés vitaműsorban.

Nyilván nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy – Gubíkhoz hasonlóan – én is egy nemzeti, konzervatív, keresztény beállítottságú ember vagyok, és azt sem rejtettem soha véka alá, hogy Orbán Viktort tisztelem, becsülöm és igazán nagyformátumú politikusnak tartom, azaz nem feltétlenül úgy viszonyulok hozzá, mint például Bugár Béla. Ennek ellenére el kell ismernem, hogy Bugár ezúttal – még Orbán Viktor megítélése kapcsán is – konstruktív volt.

Megnyugtató volt látni, hallani mindkettejüktől, hogy van remény arra, hogy a felvidéki magyar közösség még képes lesz elérni valamit a szlovák politikában annak ellenére, hogy az öt százalékos küszöb sajnos – bizonyos tekintetben – már igencsak magas számunkra. Hiszen a közösségünk durván megosztottá vált világnézeti, bel- és külpolitikai szempontból egyaránt, ezért sokaknak már nem okoz lelkiismeretfurdalást szlovák pártra szavazni. Továbbá nagyon sokan külföldön élnek, sokan a munka után szlovák vidékre költöztek, ahol igyekeznek belesimulni a többségi közegbe. Politikai vélemény és ideológiai világlátás tekintetében is.

Pozsony pedig immár egy kozmopolita, egyre liberálisabb város, ami hatással van a jobban fizető munka reményében oda gravitáló felvidéki magyarságra is. Ott pedig, és más nagyobb városokban is, inkább a progresszív politikai irányvonal a dominánsabb.

De ennek ellenére a lehetséges előre vezető utat a két pártelnök, a jelenlegi és a korábbi, egymással egyetértve határozottan kijelölte.

És én, személy szerint, örültem annak, hogy Bugár Béla is részt vett ezen a beszélgetésen, mert azon túl, hogy meglepően objektív módon közelítette meg a számára háklisabb kérdésköröket is, az ő véleménye még mindig viszonylag sokat nyom a latba azon liberálisabb beállítottságú magyar politikusok körében, akik számára továbbra is ő úgymond az iránytű. Akik most, az ő tanácsára is, talán visszatalálnak a közös pártba, illetve megtesznek mindent azért, hogy a szimpatizánsaik újra a magyar pártra szavazzanak.

Ami pedig Gubík Lacit illeti, a fiatal pártvezető kiválóan helytállt. Ahhoz képest, hogy ez volt az első szlovák nyelvű tévés beszélgetése, abszolút nem lehetett érezni azt, hogy nem tudja, hogy mit szeretne mondani, vagy, hogy túlzottan keresnie kellene a szavakat. Sőt! Azt mondom, hogy még az akcentusa is egészen jó volt. Talán még egy picivel a Bugárénál is jobb.

Azt pedig, hogy neki – több elődjével ellentétben – van komoly és értelmes mondanivalója is, azt már nála szerencsére megszokhattuk. Igaz, eddig a szónoki képességét csak magyar nyelven csillogtatta nyilvánosan. DE IMMÁR TUDJUK, HOGY MEGY EZ NEKI SZLOVÁKUL IS.

Összegezve: Végre pislákol némi fény az alagút végén.