ZSÍR

Két világ között, előnnyel: Magyarként a szlovák egyetemen 2025. máj. 21.

Amikor a gimis éveim végén a továbbtanulás ideje elérkezett, két út állt előttem: a könnyebbik út, a kézenfekvőbb, a magyarországi felsőoktatás, vagy a nehezebbnek tűnő, teljes egészében szlovák nyelvű egyetem.

Az előbbit sokan automatikus választásnak tekintik hasonló helyzetben, vagy simán kizárják a továbbtanulás lehetőségét. Én azonban másként döntöttem. Itthon akartam boldogulni – ott, ahol felnőttem, ahol az emberek köszönnek az üzletben, ahol a táj beszél hozzám. 

A szülőföld szeretete, az itthonmaradás vágya erősebb volt minden kétségnél, és minden félelemnél.

Az indulás azonban nem volt egyszerű. Nem tudtam szlovákul, pontosabban nem úgy, ahogy egy egyetemi hallgatónak illik. De hamar megértettem: ez nem az én személyes hiányosságom. Ez egy rendszerhiba. Egy olyan oktatási rendszeré, amely nem adott meg minden eszközt a kezünkbe, hogy valódi kétnyelvűként lépjünk a nagybetűs életbe. Egy társadalomé, amely még mindig nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki nem illeszkedik maradéktalanul a többségi elvárásokhoz.

Mégis, minden régi, beidegződött félelem és előítélet megdőlt a gyakorlatban. Nem hogy hátrányos megkülönböztetés nem ért, de sokszor úgy éreztem, hogy az idézőjeles „másságom” – hogy magyar vagyok, de mégis itt akarok tanulni – inkább kivívta a tiszteletet. 

Nem lenéztek, hanem elismertek. Nem akadályokat gördítettek elém, hanem kíváncsisággal és nyitottsággal fordultak felém.

Mi tagadás, voltak nyelvi akadályok. Gyakran kimarad a sa, vagy a si a mondatból, esetleg rossz a mondatösszetétel, vagy csak simán picit másképpen fejezem ki magam, mint azt anyanyelvemen tenném. Voltak félreértések, küzdelmek, kínos pillanatok. De a legfontosabb, amit megtanultam: nem a hibát kell szégyellni, hanem a tétlenséget.

A nyelv is, a kultúra is, a beilleszkedés is tanulható. A nyelv csak egy eszköz a tudásunk ismertetésére, viszont a tudás hangsúlyán van a kulcs, mert a beilleszkedés tanulható úgy, hogy közben nem kell feladni önmagunkat, egy szikrányit sem kell engedni az identitásunkból, világnézetünkből.

Magyarként a szlovák egyetemen nem elvevő, hanem hozzáadó lettem. Két nyelv, két nézőpont, két kulturális háttér, ez nem szétszakít, hanem gazdagít. Ahogy a Duna sem választ el, hanem összeköt minket.

És ha valamit üzenni szeretnék azoknak, akik hasonló cipőben járnak: ne hagyjátok, hogy a rendszer hibái megijesszenek benneteket. A hibás rendszer nem jelenti azt, hogy hibás döntés itthon maradni.

Mert lehet itt élni, lehet itt érvényesülni. Sőt, lehet példát mutatni is. A szülőföldön maradás nem megalkuvás, hanem tudatos, bátor döntés.