TE BUZERANT!

Kinek jár a haza: csak annak, aki adót fizet? 2025. júl. 29.

Jakab Péter újra megszólalt. Nem, nem egy traktoron pózolt, és nem is egy párizsis zsömlét tömött a fejébe a Parlament lépcsőjén. Ennél most valami sokkal súlyosabb történt: gondolkodott, és ezt sajnos közzé is tette. A poszt lényege: szerinte igazságtalan, hogy a határon túli magyar gyerekek után jár a nevelési támogatás, miközben a szüleik nem Magyarországon adóznak. 

A magvas gondolat vége: „Ez így nem igazságos!” – kiáltotta bele a Facebookba az egykori Jobbik-vezér, most már inkább csak politikai emlék, mint jelen idejű tényező. #néppártján, teszi hozzá, mintha az bármit is jelentene manapság.

Nos, kedves Péter, nézzük csak meg ezt az „igazságtalanságot” közelebbről. A határon túli magyarok – ha netán nem lenne világos – nem vendégségbe jöttek a Kárpát-medencébe, hanem ezer éve itt élnek. Nem mi vándoroltunk el, hanem a határ vándorolt el fölöttünk – köszönhetően néhány bécsi és párizsi tollvonásnak.

És bár a nemzet testét határokkal lehet szaggatni, a lelkét nehezebb. Ezért is van, hogy a magyar állam – szemben az elmúlt száz év nihilista gyakorlataival – végre úgy gondolja: az is magyar, aki nem a belső határon belül él. 

És ha már a magyar adófizetők zsebéből oktatási-nevelési támogatás jár, akkor az járjon annak a kisfiúnak is, aki Székelyudvarhelyen tanulja a Himnuszt, vagy annak a kislánynak is, aki Királyhelmecen írja első betűit magyarul.

Mert a nemzet nem könyvelői logika alapján működik. Nem Excel-táblák szerint döntjük el, ki „érdemli meg” a támogatást. A magyar állam nem befektető, hanem nemzettartó. És ha már támogat valakit, akkor elsőként azt a közösséget kell támogatnia, amely – sokszor széllel szemben – megmaradt magyarnak idegen határok, idegen kormányok, néha idegen iskolák és nagyon is idegen tankönyvek ellenére.

Az „igazságtalan” tehát nem az, hogy egy felvidéki, erdélyi vagy vajdasági magyar gyerek után is jár támogatás. Az lenne igazságtalan, ha nem járna.

És ami az adózást illeti, kedves Péter: igen, valóban nem minden határon túli magyar Magyarországon fizet adót. De mondja csak, Péter, a magyar baloldal mennyi adót fizetett az elmúlt harminc évben a határon túli magyarság megmaradásáért? Vagy akár csak a saját politikai önfenntartásáért? Amikor ők voltak hatalmon, hány milliárdot költöttek magyar iskolákra Kassától Szabadkáig? Emlékszünk a válaszra: kevesebbet, mint amennyiért most plakátot nyomtatnak egy kampány során. 

És végezetül: ha már a „nép pártján” áll Péter, jó lenne eldönteni, melyik népé. Mert a magyar nép nem csak Budapestből, hanem Beregszászból is áll. Nem csak Miskolcból, hanem Dunaszerdahelyből is. És ha egyszer valaki tényleg a nép pártjára akar állni, akkor nem azzal kezdi, hogy számolgatja, ki mennyit adózott, hanem azzal, hogy elismeri: a nemzet határokon túl is él. És joga van a segítséghez.

Ez nem kegy, hanem kötelesség.