ITT A PIROS, HOL A PIROS

Kis(s) változás a Csemadok élén 2025. szept. 20.

Új elnököt választott a Csemadok: három jelölt indult eredetileg a posztért. Végül Petheő Attila és Kiss Beáta mérkőzött meg egymással a döntő „csatában”. Ezúttal a gyengébb nem győzedelmeskedett.

A tisztújító közgyűlést a Csemadok Ipolynyéken tartotta. Úgyhogy Hrubík gyakorlatilag afféle házigazda volt. A szava vélhetően megfelelő súllyal esett latba.

A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség élén hosszú ideje regnáló Bárdos Gyula nem indul újra, helyére tehát három jelölt, Kiss Beáta, Hrubík Béla és Petheő Attila pályázott.

Végül a Léva mellőli, picivel idősebb tapasztaltabb hölgy jelölt lett a befutó a komáromi illetőségű, 40-es, vagyis a szervezet mércéjével mérve, benjámin korú, politikai értelemben kissé kacskaringós utat bejárt riválisával szemben.

A Csemadok 76 éve meghatározó szereplője a szlovákiai magyar kulturális életnek, közel 400 alapszervezettel és számos jelentős rendezvénnyel, mint a Duna Menti Tavasz, a Tompa Mihály Országos Verseny vagy a Bíborpiros szép rózsa. A szervezet jelentős támogatásokból gazdálkodik: a szlovák államtól évi 300 ezer eurót, a magyar kormánytól 400-450 ezer eurót kap, emellett a Kisebbségi Kulturális Alap is több százezer euróval járul hozzá programjaihoz. Az alapszervezetek további önkormányzati és magánforrásokra, valamint a személyi jövedelemadó 2%-ának felajánlásaira is támaszkodhatnak.

A jelöltek egyébként mindhárman tapasztalt közéleti szereplők, egykori MKP-tisztségviselők. Kiss Beáta, egyetemi adjunktus és korábbi gimnáziumigazgató, a közösségteremtés fontosságát hangsúlyozza, kiemelve a Csemadok szerepét a szórványban élő magyarok támogatásában. Hrubík Béla, Ipolynyék egykori polgármestere és publicista, 2006–2012 között már betöltötte az elnöki posztot, most a magyar kultúra minőségi megőrzését szorgalmazza. Petheő Attila, egyetemi oktató és a Csemadok komáromi választmányának vezetője, a szervezet megújítását és az átláthatóság növelését tűzte ki célul, hangsúlyozva, hogy a Csemadoknak a közösségszervezésre kell fókuszálnia, nem politikai célokat szolgálnia.

Végül kiderült, hogy a küldöttek Petheő vízióját nem igen zárták a szívükbe, azaz nagyobbrészt nem voltak rá vevők. Világossá vált, hogy a színtelen, szagtalan centrizmus nem túl vonzó és a tagság többségének nem megfelelő cél azon szervezet számára, amelynek a magyarság túlélésének biztosítása a legfőbb feladata (politikai értelemben is)!