CINK

Kiszáradó szülőföldünk 2026. aug. 3.

Aki az elmúlt hetekben kijárt a határba, a saját szemével láthatta a pusztulást. A földek szomjasak, széthasadtak, berepedeztek, néhol már a repedésekbe pedig szó szerint betudná dugni az ember a kezét. A por fojtogat, a kukorica levele már júliusban összeszáradt. Évtizedek óta hallgatjuk a berögzült mondatokat: „Mi vagyunk a vízkészletek kánaánja, a Kárpát-medence meg a Csallóköz alatt olyan édesvízkincs rejlik, ami fél Európát eltartaná.”

A kérdés csak az: ha tényleg mi lennénk a nagy tartalékos vízkészlettel rendelkező hely, akkor miért állunk most a teljes tehetetlenség szélén?

Nézzünk át a gúnyhatár túloldalára, Magyarországra. A helyzet ott is drámai. A Duna alacsony vízállása és a túlságosan felmelegedett folyóvíz miatt korlátozni kellett a paksi atomerőmű teljesítményét, mert a hűtővizet egyszerűen nem lehet a végtelenségig terhelni. Eközben a futballpályákon egészen abszurd jeleneteknek lehetünk tanúi, a meccseket inkább a 40 fokos, rettenetes hőségben, a tűző napon játszák le ahelyett, hogy este, lámpafénynél lépnének pályára a játékosok – csakhogy spóroljanak az áramfelhasználással.

Az infrastruktúra és a mindennapi élet nem szokványos kompromisszumokra kényszerül.

De ne gondoljuk, hogy nálunk, itt Felvidéken sokkal jobb lenne a helyzet. A mi falvainkban, a déli járásokban egymást követik a felhívások és az önkormányzati tilalmak. „Ne moss autót! Ne engedd meg a medencét! Ne locsold a gyepet!” – halljuk a polgármesteri hivatalok hangszóróiból meg a közösségi oldalakon is sorra olvashatjuk. A kútjainkban szinte hétről hétre csökken a vízszint, sok helyen már az ivóvízhálózat kapacitása is a határon táncol.

Nem elég csak büszkén emlegetni a föld alatti kincseinket, ha a felszínen hagyjuk elfolyni, kiszáradni és tönkremenni mindezt. A vízmegtartó gazdálkodás, a csatornahálózatok és ivóvízhálózatok korszerűsítése a déli régiókban égetően szükséges, a megmaradásunk egyik záloga. Ha nem kezdünk el végre érdemben, felelősen gondolkodni a szülőföldünkről és a természeti erőforrásainkról, akkor a berepedezett föld nemcsak a mezőgazdaság válságát jelzi majd, hanem a saját jövőnk égetjük fel.