MAGYAR KÁRTYA

Komárom 1994: csak ülök, és mesélek… 2025. jan. 9.

Nem, nem fogok nosztalgiázni búsédesen, miszerint bezzeg a mi időnkben. Már csak azért sem teszem ezt, mert amíg élünk és dolgozunk, addig ez a mi időnk (is).

Viszont mégis vissza kell gondolni a vezetékes telefonok, a faxok és a kezdetleges fénymásolók korába, amikor még sem e-mail, sem internet nem létezett, csak nyomdaillatú újság meg egyéb finomságok.

Ja, és kereskedelmi tévék se voltak még, maximum a Danubius rádió, de az is állami volt és pesti.

A fene tudja, hogyan csinálták – csináltuk, de valahogy megtaláltuk egymást, mi, magyarok, akikben „benne volt a boogie” és elindultunk a nagy ismeretlenbe. Elindultunk alakítani a társadalmunkat.

A pici falvakban, a mezővárosokban, a két nagyvárosban, a járásokban és az egész Felvidéken.

El tudjátok képzelni? Semmi messenger meg ilyenek. Ha ott voltál a telefon mellett, akkor felvetted, ha meg nem, akkor kaptál levelet. Papíron, postán, hogy ekkor meg ekkor, itt és itt találkozunk. És találkoztunk!

És meghallgattuk a másikat és a másik meghallgatott minket. Az ŠtB utódja meg lehallgatott mindenkit, de nem csináltunk belőle nagy ügyet, mert valamilyen eszelős módon hittünk abban, amit csinálunk és tudtuk, hogy sikerülni fog.

Hittünk „Komáromban” is.

Emlékszem az első pillanatra, amikor Duray Miklós az Együttélés önkormányzati szakbizottságán előadta az elképzeléseit. Persze előtte már kellő módon elkészítették a koncepciót és a forgatókönyv-javaslatot Kvarda Jóskáékkal, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, hanem legyen mit megvitatni. Lett.

Aztán elindult a szervezés. Brutális erők mozdultak meg. 1938 óta nem volt ilyen itt!

Ki emlékszik még arra, amikor a köztársasági elnök is behívatta a szervezőket, annyira be voltak rezelve tőlünk. A mi erőnktől! Micsoda mámorító érzés volt…

Az FMK ellene volt. Az MKDM-ben felosztotta valaki a szerepeket, volt a jó zsaru meg a rossz zsaru…

Elérték a céljukat, vagy inkább így: teljesítették a feladatukat. Fondorlatos módon kiherélték az egészet. Olyan volt a vége, mint amikor a lagziban ellopják a menyasszonyt, de annyira, hogy vissza se hozzák és elmarad a menyasszonytánc, meg a menyecsketánc, szóval elmarad a lényeg.

Azóta itt vagyunk katarzis nélkül.

Volt már itt minden 94 óta, mint a vásárban. Voltunk kormányban sokat, volt szakadás és árulás, volt bábszínház és gruppensex (…), voltak szerencselovagok és lóvá tett szerencsétlenek. Volt pénz, paripa, játékfegyver, amivel eljátszhattuk a hősöket az ősök előtt. Mennyi verejték lefolyt azóta az arcokról…

A Magyar Szövetséget legutóbb a parlamentbe mérte valamelyik ügynökség. Nos, ha mindez azért történt, mert az új elnök megválasztása óta nem voltak kínos semmittevések és bakik, akkor már megérte a felvidéki „fülekforradalom”, amikor is a kongresszusi küldöttek hallgattak a jószóra.

Hát, ha még elkezdődik a valódi, hozzáértő munka…ami remélhetőleg az ünnepeink után elkezdődik.

Igen, bezzeg ez még mindig a mi időnk (is). Ne reménykedjetek fiatalok, makkegészségesek vagyunk!

Rakenroll!