MAGYAR KÁRTYA

Komáromi plakátháború 2023. márc. 22.

Komáromot újra ellepte a szlovién sovinizmus silány szellemi végterméke.

Az a plakát, amely arra buzdítja a vonattal érkezett, helyi hegyi kolonisták leszármazottjait, hogy szlovák iskolába adják a gyereküket, "lebo aj kusút vegyel po szlovenszki".

Kiragasztják a lelkes vendég nemzetiek a plakátjaikat, majd az öntudatos komáromi magyar polgárok kisvártatva letépik ezeket. Ez megy az iskolai  beiratkozás idején körbe-körbe már évek óta.

Ez immár a komáromi interetnikus folklór részévé vált.

Szerencsére eme igyekezetük itt a bástyában még nem hoz számottevő eredményt. Itt a magyar iskolák még tartják a sok éve beállt 60-40-es arányt. De nyilván keletebbre, és sajnos olykor nyugatabbra is, már nem ilyen (viszonylag) jó a helyzet.

A peremvidékeken sajnos szinte könyörögni kell egy-egy, a magyarságát még vállaló szülőnek, hogy adja magyar iskolába csemetéjét, mert, ha nem, akkor vége a magyar iskolának. És lassan a magyar szónak is a faluban.

De Komárom, Dunaszerdahely, meg pár kisebb városunk meg tartja magát.

Tálan ezért is elsődleges asszimilációs célpont az újkori szlovák nemzetébresztők számára.

De ha már így áll a helyzet, ez az ő érvük a szlovák iskola mellett, hát nekünk is van pár érvünk reciprok alapon.

Íme egy nemzeti szalagos bokrétányi:

Aj Pavol Ország bol maďarským básnikom, kým nezistil, že na to nemá. Potom sa stal Slovenským Hviezdoslavom.

Ottokár Prochászka by bez maďarčiny bol iba horským farárom, ale sa stal najväčším ideológom kresťanského socializmu v Maďarskom Kráľovstve.

Štúr nielenže vedel po maďarsky, ale bez nej by vlastne v politike nič nedokázal.

Podobne Štefánik, nielenže hovoril (aj) po maďarsky, ale k Maďarsku priam inklinoval. Možno práve to sa mu na Bradle stalo osudným.

Hát ennyi, T. féltéglás barátaink.