AMMARHA!

Korrupció? Csak annak fáj, aki kimarad belőle 2025. jún. 19.

Van az úgy, hogy az ember reggel kinyitja a híreket, vagy végiggörgeti a Facebookot, és látja, hogy valamelyik politikus megint vett magának egy nyaralót az Adrián, vagy sípályát a Tátrában. Egy pillanatra az ember felhördül, megbotránkozik:

– Lopnak, mint a hétpróbás gazemberek.

– mondja. Aztán két korty kávé után már azt is hozzáteszi:

– De hát ha én lennék ott, én is ezt csinálnám. Csak okosabban, és nem ennyit.

Itt, a Felvidéken a korrupció nem szégyen, hanem életforma.

Itt mindenki tudja, hogy mindenki lop. Vagy legalábbis azt hiszi a másikról, hogy lop. És ezért úgy van vele, hogy akkor neki is jár valami.

A gyárban a Józsi bácsi évek óta úgy jön ki a műszakból, hogy zörög a zsebe a csavaroktól.
– Nem sok az, csak ami amúgy is maradna, meg a Holland cégnek úgysem fog ez a pár darab hiányozni! – mondja.

A szövetkezetnél a traktoros otthon trágyázza a kertet a „cégi” műtrágyával.
A tanár az iskolából hozza haza a fénymásolópapírt, az egészségügyis nővér meg a gumikesztyűt. Közben mindenki panaszkodik. Leginkább a politikusokra.

A faluban is megvan a napi műsor a kocsmában:
– A polgármester? Tavaly még Škodával járt, most meg Audi. Honnan van az a pénz, ha nem a közből, a mi adónkból?
– Jó, de azért mégiscsak épített járdát az üzlet elé!
– Na ja, de a saját emberének a cége nyerte a közbeszerzést. Itt mindenki mindenkinek a valakije!

Aztán beérsz a munkahelyre, és ott is ugyanez megy:
– A főnök csak ül az irodában, de a prémiumot zsebre rakja.
– Te nem vennéd fel?
– Dehogynem! Csak én nem úgy csinálnék, mintha dolgoznék. Hanem úgy csinálnék, mintha nagyon dolgoznék!

A melós szidja a felettesét, az a főnököt, a főnök a pártokat, a pártok meg Brüsszelt – mert „a sok szabály miatt nem lehet tisztességesen élni”.

És persze a legnagyobb céltábla: a köztisztviselők.
– Te mit csinálsz az önkormányzatnál?
– Papírokat rendezgetek.
– És ezért kapsz sok pénzt?
– Hát persze.
– Akkor te is lopsz, csak hivatalosan!

Kialakult egy sajátos népi sportág: a „ki hogyan ügyeskedik”.

Van, aki a benzinpénzt írja túl, van, aki a hivatalos ebédet tartja a hétvégén a kertben, és van, aki csak csendben „elnéz” dolgokat egy üveg hazaiért.
De érdekes módon senki nem érzi saját magát korruptnak.
Csak a másikat.

Mert a mi trükkjeink?
– Az csak „élelmesség, egy kis rafináltság”.
A másiké?
– Az már szégyen, gyalázat, meg bicskanyitogató, meg minden!

És mi fáj valójában?

Az, hogy nem mi vagyunk ott, ahol osztják a zsákmányt.
Mert ahogy a Laci bácsi mondja a kocsmapultnál, miközben belekortyol a kicsapolt reggeli kis sörébe:
– Én nem azért vagyok mérges, hogy ezek lopnak… Hanem azért, hogy engem kihagytak!

Itt nálunk, a Duna meg a Garam között, így élünk.

Aki lop, az „ügyes”.
Aki nem lop, az „balek”.
És aki kimarad, az panaszkodik.

És mi meg csak legyintünk, és töltünk még egy kupicával.