CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Köszönjük az „őszinte” törődést, Peti, de nem kérünk belőle! 2026. jan. 8.

Könnyekig megható ez a törődés az irányunkban Magyar Péter részéről, a párnáinkat sírjuk tele éjjelenként, mióta Ő a kezébe vette a sorsunkat. Meg kell a szívnek szakadni!

Kár, hogy egy mákszemnyi valós törődés és érzelem nincs az egészben, amit ez ügyben is csinál.

Vegytiszta politikai marketing, patikamérlegen kimért adagokból elkészítve, ahogy azt a brüsszeli boszorkánykonyhákban írt receptekből készíteni szokták. Nem vagyunk mások, mint pár napig tartó eszközök a kampányában. Ma mi, holnap egy nógrádi fázós cigány család, akiknek visz pár darab fát, holnapután egy akkumulátor-gyár vagy bármi más.

Hogyan is lehetne valós és őszinte az irányunkban tett bármi is a részéről, amikor a hívei napi szinten küldenek el minket a Duna másik oldalára! Igen, pontosan úgy, mint teszik azt a bunkó szlovákok velünk.

Hányszor, de hányszor olvassuk ezt a tiszásoktól, hogy: takarodja innen szlovák, nem ide adózol!

Írják ezt onnan, Magyarországról olyanok, akiknek Felvidék csak „Szlovi”, Komárom csak a Tesco, Losonc a Treska, A Magas-Tártra meg a Horalky.

Ennek a rétegnek mi szimplán csak magyarul beszélő szlovákok vagyunk, pont úgy mint Slotának voltunk azok. 

Azt se tudják, hogy mi, hogy kerültünk ide, valami Trianon dereng nekik, de azt is keverik a sportággal, a triatlonnal.

Nem, Peti, nem akarsz te velünk törődni, hiszen mi teljes mértékben haszontalanok vagyunk a számodra, nem vagyunk számottevő szavazóbázis a számodra, csupán csak valami távoli probléma, amelyből most igyekeztél egy időre hasznot kovácsolni magadnak.

Az a gond az ilyen magyarpéterekkel, hogy jól ismerjük őket a múltból, az MSZP/SZDSZ-es időkből, amikor (tisztelet a kivételnek: Tabajdi Csaba, vagy a Serfőző házaspár Szécsényből) inkább jelentettünk gondot a szlovák-magyar, román-magyar kapcsolatokban, mint lehetőséget az együttműködésre.

Mindannyiunknak lettek tiszás ismerősei az elmúlt időszakban, azokból a haveri körökből, rokonokból, munkatársakból, akikkel éveken át normális viszonyt ápoltunk. Sokak számunkra csalódást jelentenek, mert nem értjük a pálfordulásukat és amikor rákérdezünk a lényegre, akkor nem észérveket hallunk, hanem indulatos reakciókat tapasztalunk a részükről. Mantrázzák a „mindenszart” és lehetetlen velük értelmesen, érdemben beszélni. Amikor megkérdeztem ezek közül párat, hogy mi a véleménye a Benes-dekrétumokról, azt se tudta mit kérdezek! Perszehogy nem tudják, mert egyáltalán nem érdekli őket, de ha én védelmembe vettem az Orbán-kormányt, akkor olyan helyzetet teremtettem, hogy már csak pár mondat hiányzott az „örök harag”-hoz és a leszlovákozáshoz.

Végtelenül szomorú, hogy az anyaországi magyarságnak van egy olyan rétege, amelyik így gondolkozik és viselkedik az irányunkban.

Ezek azok a magyarok, akik azonnal románok vagy szlovákok lennének, ha holnap arra ébrednének, hogy a lakóhelyük román vagy szlovák fennhatóság alá került.

Ezek nyomokban sem tartalmaznak magyarságot.

Nem kell neked foglalkozni velünk, Peti! Hagyd azt csak ránk, megoldjuk mi saját erőből az ilyen dolgokat, ha meg nem, az a mi bajunk/sarunk.

Nincs attól rosszabb, mint amikor egy áruló papol erkölcsről, meg jogokról.

Fotó: Magyar Nemzet