CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Közelednek a választások: Megváltók kora, avagy ki fizeti meg a politikai kísérletezés árát falvainkban? 2026. szept. 18.

Nyakunkon a választások, és ahogy az urnanyitás napja egyre közeledik, mindinkább egy különös, mondhatni aggasztó jelenség üti fel a fejét a helyi közéletben. Mintha egy olyan korszakba léptünk volna, ahol már bárki, mindenféle előképzettség vagy élettapasztalat nélkül úgy érzi, eljött az ő ideje, és egy csapásra a közösség megmentőjévé léphet elő. 

Olyan emberek kérnek tőlünk bizalmat, akik életükben még egy bonyolultabb hivatalos űrlapot sem töltöttek ki önállóan, nemhogy egy település költségvetését átlátták volna. Sokuknak már az államnyelv megfelelő szintű használata is komoly gondot okoz, ami az érdekérvényesítés szempontjából eleve hátrányba sodorja a települést. Ha pedig az emberek elé kell állni, a nyilvános beszéd nemhogy rögtönözve nem megy nekik, de sokszor még az előre megírt, mások által papírra vetett gondolatok felolvasása is keserves, bizonytalan küzdelemmé válik.

Mégis, valami megmagyarázhatatlan belső hívás hajtja őket előre, és minden józan ész ellenére belevágnak ebbe a súlyos felelősséggel járó küldetésbe. Nehéz kibogozni, pontosan mi táplálja ezt az önbizalmat. Talán egy mélyen eltemetett gyerekkori álom éledt fel bennük a hatalomról, talán a környezetüknek, a kételkedő szomszédoknak akarnak bizonyítani, vagy csupán egy hirtelen felindulás, egy asztalra csapás szülte a döntést, hogy ők is megmutatják, hogyan kell ezt csinálni. 

Bármi is legyen a mozgatórugó, az illető elindul az úton, és őszintén elhiszi, hogy a puszta akarata és a lelkesedése elegendő a sikerhez.

A legfontosabb kérdés azonban, amit ilyenkor nekünk, a szülőföldjükön boldogulni akaró választópolgároknak fel kell tennünk, nem az ő egyéni lelkivilágukra vonatkozik. Az igazi tét az, hogy a közösség, a mi falunk vajon nyer-e egy ilyen felkészületlen jelölt esetleges győzelmével? 

Az önkormányzatiság ugyanis nem egy amatőr színjátszó kör és nem is kísérleti laboratórium. Egy település irányítása kőkemény, szürke hétköznapokból álló munka, amely jogszabályok pontos értelmezését, a hivatalos bürokrácia útvesztőiben való eligazodást és határozott fellépést követel meg a járási vagy kerületi hivatalokban. Ha a falu első embere mindebben járatlan, a település pillanatok alatt kiszolgáltatottá válik.

Az alulművelt, bizonytalan vezető helyett hamarosan a dörzsöltebb hivatalnokok vagy a háttérben meghúzódó érdekcsoportok hozzák meg a döntéseket, a „megváltó” pedig csak a nevét adja a falu fokozatos leépüléséhez. 

A jó szándék önmagában dicséretes emberi tulajdonság, de a község sorsát nem lehet csupán reményekre építeni. Amikor a szavazófülke magányában döntünk, a józan paraszti eszünkre kell hallgatnunk: az önjelölt megváltók hangzatos, de üres illúziói helyett azokra kell bíznunk az otthonunkat, akikben megvan a kellő alázat, az élettapasztalat és a valós cselekvőképesség a közös jövőnk építéséhez.