LESZ, LESZ, LESZ

Közös értékek, testvéri szeretet, baráti kötelékek 2023. márc. 23.

Az Országgyűlés 2007. március 12-én a sok évszázados közös történelemre, a két nép barátságára és együttműködésére tekintettel március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává nyilvánította.

Az elmúlt évtized tekinthető volt akár a lengyel–magyar kapcsolatok legújabb virágkorának is, de a Lengyel–magyar viszonylatban is van legalább egy olyan kérdés, amelynek megítélésében lényeges és érdemi különbség van a két ország között. Konkrétan az Oroszországhoz fűződő viszonyról és a vele való együttműködés eltérő megítéléséről van szó. Annak ellenére, hogy mindkét ország és nemzet számos megrázó és végzetes tapasztalatot szerzett mind a cári birodalommal, mind pedig a Szovjetunióval kapcsolatosan, a lengyelek ellenérzése erősebbnek, maradandóbbnak bizonyul. Míg Magyarország – az Ukrajna lerohanása előtti – Oroszországgal egy pragmatikus, a kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló együttműködésre törekedett, addig Lengyelország a biztonságával kapcsolatos kockázatok szemszögéből közelíti meg a kérdést, és alapvetően bizalmatlanul viszonyult északkeleti szomszédjához.

Lengyelország Ukrajna legelszántabb támogatói közé tartozik, és kemény szankciókat követel Oroszországgal szemben, míg Magyarország saját oldalán áll és magyar fejjel, magyar nézőpontból tekint erre a helyzetre.

A mi testvériségünknek mélyen van a gyökere. A kölcsönös szimpátia kialakulását és fennmaradását a történelem kegyelme mindig segítette. Annak ellenére, hogy a viharos múltú Közép-Európa két nemzetéről van szó, a sors egyszer sem hozta úgy, hogy azok a barikádok ellentétes oldalán találják magukat. Báthory István erdélyi fejedelem, aki egy személyben választott lengyel király is volt, vagy a magyarok által egyszerűen csak Bem apóként tisztelt lengyel származású '48–'49-es honvéd altábornagy, és még számos történelmi személyiség neve köthető a két nép közös múltjához. A történelmi utak többnyire elkerülték egymást, amikor pedig nem, akkor hasonló kihívásokkal néztek szembe, legyen az tatár, török, orosz vagy szovjet veszély. A barátságot erősítő szolidaritás eklatáns példája az 1956-os év is, amikor is mind a poznańi felkelést, mind pedig a magyarországi forradalmat a másik nép heves szimpátiamegnyilvánulásai övezték.

Két nemzet gyökerei az évszázadok során összekapcsolódtak és egybefonódtak. A barátságunkra ma mindkét nemzet úgy tekint, mint ami magától értetődik és megingathatatlan.

A keresztény Lengyelország és a keresztény Magyarország védőbástyaként szilárdan áll egy kulturálisan-szellemileg züllött Európa közepén. Az atlantista/globalista karvalytőke kiszolgálóinak egyik tudatos célja a vallásunk elleni uszítások, és a két nép közti megosztás a háború gerjesztésével.

A lengyel-magyar barátság azonban olyan érték, ami nem feláldozható a rövid távú politikai érdekekért.

Nem sikerült Hitlernek, nem sikerült Sztálinnak és nem fog sikerülni a mostani háborúban érdekelt félnek sem a barátságunk kivéreztetése.

A kulturális és vallási kapcsolatok, az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség, a két nemzet közös történelme, a közös határunk idejének stabilitása, az ott nyújtott közös kézfogás nosztalgiája szorosan összekovácsol bennünket.

Isten áldja a két nemzetet! Találkozzunk újra a lengyel-magyar határon!

(Nyitókép: 777.hu)