ILLIBERÁLIS

Kubiš kiborította a bilit: Az ukrán milliók luxusingatlanokba vándorolnak, miközben Trump benyújtja a számlát Európának 2026. jún. 30.

Potyautas maradhat-e a NATO-ban az a Szlovákia, amely elvárja a védelmet, de a közös számlák kifizetéséből már nem kér, vagy egyszerűen csak a józan paraszti ész beszél a pozsonyi kormányból, amely nem hajlandó vakon finanszírozni a kijevi feneketlen kutat?

A ta3 televízió hétfői, Téma című vitaműsorában Ján Kubiš elnöki tanácsadó és Juraj Kríž történész szedték szét az ankarai NATO-csúcs előtti politikai sakktáblát, amelyből világosan látszik: Pozsony ugyan nem fekszik keresztbe az újabb 70 milliárdos segélynek, de a szlovák adófizetők pénzét sem hajlandó garanciaként kockára tenni.

A szlovák csúcsvezetés hamarosan véglegesíti a törökországi NATO-csúcsra utazó delegáció menetrendjét, amelyet Peter Pellegrini államfő és Juraj Blanár külügyminiszter vezet majd, ám Ján Kubiš exdiplomata már most világossá tette, hogy a pozsonyi álláspont kiszámítható, és nem egyenlő a korábbi budapesti taktikával.

Szlovákia nem blokkolja a kölcsönöket, de a garanciavállalásból köszöni szépen, nem kér, hiszen senki sem garantálja, hogy a háború tépázta Ukrajna valaha is képes lesz visszafizetni ezeket az elképesztő összegeket. 

Juraj Kríž történész szerint ráadásul Szlovákia nincs egyedül ezzel a józan hanggal, hiszen Bulgáriában a miniszterelnök-csere óta kísértetiesen hasonló, óvatos politika körvonalazódik, és a tavalyi gazdasági csomagnál Csehország, valamint a mára Orbán Viktor vonalától sokban eltávolodó új magyar kormány is meghúzta a vörös vonalat a pénzügyi garanciáknál.

Nem kell azonban attól tartani, hogy Pozsony megkapja a magáét a fegyverkező nyugati szövetségesektől, ugyanis Szlovákia a kötelező NATO-befizetéseket és védelmi vállalásokat csont nélkül teljesíti, miközben a szlovák-ukrán kormányközi tárgyalások révén komoly humanitárius segítség áramlik Kijevbe, és ami a legfontosabb: üzleti alapon, kőkemény eurókért dől a szlovák lőszer Ukrajnába, vagyis a nemzeti érdek és a profit az első. 

Ami pedig a balti államok, jelesül Kaja Kallas hangos és néha túlvezérelt, történelmi traumákból fakadó politikai jelszavait illeti, a szakértők szerint emlékeztetni kell mindenkit arra, hogy a NATO szuverén államok szövetsége, ahol a kritikának is helye van, nem pedig egy vakon követendő brüsszeli diktátum.

A műsor legforróbb témája egyértelműen a mindent átszövő ukrajnai korrupció volt, amellyel kapcsolatban Kubiš nem köntörfalazott, és kijelentette, hogy adhatja a pénzt az Unió vagy a NATO, de ha azt a különböző tisztségviselők a saját zsebükbe tömik, és külföldi luxusingatlanokba fektetik, azzal közvetlenül Ukrajna védelmi képességét ássák alá. 

Bár a botrányok magát a Zelenszkij-adminisztrációt és a védelmi tárcát is elérték, pozitívum, hogy a lebukások mögött a nyugati titkosszolgálatok mellett a saját ukrán szerveik munkája áll. Juraj Kríž emlékeztetett a tavalyi kijevi tisztogatási hullámra, amikor olyan kulcsfiguráknak kellett távozniuk a húsosfazék mellől, mint Mihajlo Podoljak, miután Brüsszelnek komoly nyomást kellett gyakorolnia, hogy Kijev ne nyírja ki a független korrupcióellenes ügyészségeket; a történész szerint a háború tragikus mellékhatása, hogy a hiénák mindig nyerészkedni fognak, de a mostani nagytakarítás talán felgyorsíthatja az ország megtisztulását.

Eközben a washingtoni széljárás is megváltozott, és Donald Trump egyértelmű üzenetet küldött az ankarai csúcs előtt, miszerint Európa biztonsága elsősorban az európaiak dolga és zsebe, így bár Trump politikailag nem fogja elengedni Kijev kezét, a pénzügyi terhet és a számlát egy az egyben ráborítja az európai adófizetőkre, mivel Washington a Közel-Keletre, a stratégiai fontosságú Hormuzi-szorosra koncentrálja az erejét.

Kubiš rámutatott a lényegre: Trump nem felejtette el, hogy amikor az USA a nemzetközi jogot kissé lazán értelmezve odacsapott Iránnak, az európai partnerek fanyalogtak és illegálisnak nevezték az akciót, így Kríž szerint borítékolható a Trump-féle bosszú, amely szerint ha Európa nem segített neki Iránban, akkor az ukrán fegyverek milliárdos cehjét is fizetheti teljesen magának.

Bár Washington, Izrael és Libanon a színfalak mögött épp gőzerővel tárgyal a feszültség enyhítéséről – hiszen Trump tudja, hogy a végtelen háborúk otthon szavazatokat visznek el –, Teherán felett továbbra is ott lebeg az amerikai bombázók árnyéka, Európa pedig elkezdhet számolni, mert a számlát hamarosan postázzák.