CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Lájkok és százalékok harca 2025. febr. 7.

Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az, akinek a Facebookon több lájkja van (talán több interakciója is) a posztjai alatt, az a népszerű politikus.

Pedig nem. Illetve nem feltétlenül. A lájkok száma nem korrelál szükségszerűen a választási eredményességgel, a választásokon elért szavazatszámmal.

Volt már erre az állításra számos példa. Odaát a parizeres Facebook-huszár, mifelénk pedig a „kútásó kisiparos” vagy az egyenes gerincét bizonygató „csicseri megváltó”.

A gyors és egészen meggyőző fészes felfutás után mindhármuk csillaga halványulni kezdett. Egyiküknek sem jött össze a nagy választási varázsmutatvány. Pedig a közösségi médiában nagyot mentek.

Úgyhogy ezen tapasztalatok után bátran levonható a konzekvencia, miszerint sok felhájpolt politikus a való világban nem annyira népszerű (a választani járó emberek körében), mint amit a Facebook oldaluk sugall.

De vajon miért lehet ez a számottevő eltérés? A gombaszögi kubikos rendszerint viszonylag sok lájkot volt képes összegyűjteni a bejegyzései, videói alatt, ezek azonban nem politikai témában születtek és még véletlenül sem politikai állásfoglalást fogalmaztak meg, Így a módszeres lájkvadászat ellenére a politikai siker, a vágyott választási eredmény (karikaszaám) meglehetősen szerény maradt. Ami a másik feljebb említett politikust, a csapat jobbszélsőjét illeti (aki egy szlovák gárdából igazolt az utolsó pillanatban a magyar csapatba), nála is rengeteg a lájk meg az interakció, de ezek túlnyomó része szlovák, azoknak pedig vannak nála jóval vonzóbb politikusi opciói is a választófülkében. Azaz miatta aligha fognak magyar pártot választani. Nem is tették. Az akkori MaSzövi-elnök rájuk is vert rendesen. Pedig az ő politikai kommunikációja sem volt túl acélos. Emlékezetesnek pedig még tévedésből sem volt nevezhető.

Ami pedig a pártok preferencia-méréseit illeti, bizony azok is igencsak csalókák.

Az igazán releváns felmérések javarészt azok, amelyeket a pártok maguknak, belső használatra készíttetnek. Azok viszont, amelyek a külvilágnak szólnak, a médiának és a köznépnek, leginkább a választók körmönfont megtévesztésére, befolyásolására szolgálnak.

Mivel a közvéleménykutató cégek is pénzből élnek, és mindig annak a pártnak (médiumnak) kedveznek, amelyik megrendelte (megfizette) a mérést (bizonyos befolyásolási céllal).

Azaz annak a nótáját húzza a banda, aki a ropogós bankót a prímás homlokára nyalja.