CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Lehetséges osztoszkodás a háború árnyékában 2025. ápr. 14.

Ukrajna kettészakítottsága mára kézzelfogható valósággá vált: az ország nyugati része a NATO és a Nyugat felé húz, míg a keleti fele Oroszország befolyása alatt áll – és ez a megosztottság nemcsak politikai, hanem emberi tragédiák sorát okozta/okozza.

A konfliktus nemcsak az ukrán nép életét forgatta fel, hanem Oroszországra is súlyos terheket rótt. A nemzetközi szankciók és a háború anyagi terhei számukra is nehézségeket okoznak.

A Kreml ugyanakkor láthatóan nem hátrál, holott az egész nyugati katonai és gazdasági tömbbel kénytelen dacolni.

Moszkva kitart amellett, hogy geostratégiai és nemzetbiztonsági érdekeit érvényesítse – bármi áron.

Eközben Németország (Európa legerősebb gazdasága) háborús politikája is éles kritikák kereszttüzébe került. A berlini vezetés a közvélemény szerint nem találja a megfelelő egyensúlyt a béketárgyalások támogatása és a konfliktus eszkalálódásának megakadályozása között, ami további feszültségeket szít Európán belül. A német álláspontot sokan úgy látják, hogy a múlt terheivel és a jelen kihívásaival egyszerre küszködik, miközben az ország jövője bizonytalan marad.

A helyzet meglehetősen kilátástalan, és a békés megoldás esélye egyre távolabbinak tűnik.

Az ukránok és az oroszok egyaránt a saját igazságukért küzdenek, de a háború valósága mindkét oldalon ugyanaz: fájdalom, veszteség és egy igencsak bizonytalan jövőkép.

Ami Ukrajna esetében az ország végleges szétdarabolásába, afféle ukrán minitrianonba is torkollhat.

Íme egy lehetséges rendezési séma, amit az amerikaiak hozta a világ nyilvánosságára. Konkrétan Kellogg tábornok.

Trump és az amerikai peacemaker-ek láthatóan igyekeznek a rendezés felé tolni a feleket, de ez kevés.

A békét Nyugat-Európának is akarna kell, sőt ba világ többi meghatározó nagy- es középhatalmánaknak is.

Illetve az egész nemzetközi közösségnek, és sürgősen cselekedni kellene, ha nem akarja a világ, hogy a konfliktus még nagyobb katasztrófába torkolljon – ám (sajnos) a kompromisszumra való hajlandóság egyelőre mindkét, egymással háborúzó fél részéről hiányzik. És sajnos az EU, illetve a (háborúzni) hajlandók 27-es koalíciója részéről is.

A nagy kérdés az, hogy meddig tarthat még ez a patthelyzet?