SZOBORPARK

Lenin és Limonádé Joe találkozása Losoncon 2023. ápr. 17.

Valamikor, talán a 80-as évek elején avatták fel, vagy leplezték le Losoncon a Fő utca (Marx, Masaryk meg amit akarsz 1920 óta) végében a polgári házak helyén épült „Fehér Házzal” szemben Vlagyimír Iljics Lenin, orosz-zsidó-német-tatár-svéd hivatásos forradalmár, amúgy német ügynök fémszobrát.

Annak rendje és módja szerint kivezényelték az elvtársak a város összes iskolájából a mit sem sejtő gyermekeket és diákokat is, hogy szikra, pionír meg SZM-egyenruhákban megfelelő biodíszletet alkossanak a kommunista performanszhoz. Mögöttük szorosan ott sorakoztak a gyárból, istállóból idesereglett felnőttek is, együtt volt hát sok család a téren, de mindenki a maga kötelező helyén, ahogy ez akkor dívott a szocializmusban. 

A sablonosan megkoreografált ünnepség a szokásos unalomba kezdett süllyedni, amikor is egy nem várt helyzet teljesen felkavarta a punnyadó tömeget.

A jelenet olyannyira szürreális volt, hogy a mai napig elevenen emlékszem rá, mintha csak egy abszurd vígjátékban vettem volna részt többedmagammal. Amikor már a ki tudja hányadik méltató beszédet próbálta túlélni, a lepel alatt rejtőzködő szobor köré összeterelt proletariátus, valahol a városi postánál megjelent egy házaspár, akik elindultak a tömeg között szlalomozva a Fő utca irányába.

A sudár magas férfi és a nem kevésbé sudár feleség tökéletesre vasalt fehér öltönyben, illetve bézsszínű selyemruhában, lábukon gyönyörű cowboycsizmában, fejükön még gyönyörűbb, hatalmas és hófehér cowboykalapban lépkedtek, a maguk legtermészetesebb módján, mintha csak Texasban lennének és éppen átruccannak a felhőkarcoló irodaházából a szemközti étterembe egy üzleti ebédre.

A galambszürke öltönyökben toporgó munkások, parasztok és értelmiségiek között ez a házaspár legalább fél méterrel magasabb volt mindenkinél, és olyan volt az egész, mintha a koszos, foltozott aszfalt fölött fél méterrel úsztak volna a levegőben. Persze ez lehet, hogy csak illúzió volt, de kontraszt akkora volt a két amerikai és a tömeg között, hogy úgy tűnt, azok ketten kiemelkednek ebből a létező szocializmustól meggörnyedt tömegből.

Hogy hogyan és honnan kerültek az ünnepség kellős közepében, csak napokkal később derült ki, miszerint, egy, a városból elszármazott család leszármazottjai voltak ők, 

akik valamilyen megmagyarázhatatlan perverziótól hajtva hazalátogattak a létező szocializmusba, pont bele a közepébe!

Nos az elvonulásuk a tömeg között-fölött olyan hatást váltott ki mindenkiben, amilyet csak a legnagyobb filmrendezők képesek megrendezni. Az, hogy a gyermekek, a fiatalok úgy nézték őket, mint a Limonádé Joe című filmből közéjük ereszkedett szereplőket, még csak hagyján, de a felnőttek és kollektíven, borjúként bámulták őket, amíg ők magabiztosan áthaladtak közöttük, az ünnepség programját pánikszerűen megzavarva. Az a gyermeki zsivaj és a felnőtt moraj abban a pillanatban olyan hatással volt a tribünön tolongó, patkányszürke ballonkabátos Lenin-avatókra, hogy az ünnepségre frissen felvett gatyáik tele lettek félelemmel.

Ez az egész jelent nem tartott tovább egy-két percnél, de mire a tömegben elült a zsivaj és a moraj, az óráknak tűnt a sokkos állapotba került vezető elvtársaknál. A szobor felavatásának ünnepén Limonádé Joe és neje ellopták a showt. Ezt a mondatot azokban az években még senki nem értette volna, mert akkor még nem volt show, csak só, szóval maradjunk annyiban, hogy jócskán elterelték a figyelmet. Aztán persze az Internacionálé hangjaira ünnepélyesen lerántották a leplet a vasdarabról, de már másnap terjedt az a városi legenda, hogy Lenin feje eredetileg a másik irányba nézett, csak amikor a Joe és hitvese elhúztak a Fő utca irányába, a lepel alatt Lenin feje is megfordult utánuk és úgy maradt.

Ha az USA azóta a hitelét el nem kúrta volna, az én mesém is tovább tartott volna…