LESZ, LESZ, LESZ

Mácsadi István: Csak hittel lehet művelni a politikát 2023. nov. 18.

A mai tizen-, huszonéves generáció többségét nem érdekli a politika, többségük inkább világot látni, tanulni, szórakozni szeretne.

Az őszi kudarcba fulladt megmérettetésünk után kevés pozitív érzés kavargott bennem, ráadásul még egy pici irigység is elkapott, amiért a többsögi társadalomban a józanul gondolkodók voltak többségben, annak ellenére, hogy véleményem szerint a politikusok hitele országos szinten is a béka feneke alatt van.

A kérdés, meddig lesz ez így, hogyan tud a felvidéki politika ebből a morális kátyúból kilábalni.

Hiteles politikusok kellenek, akik iránt bizalommal vannak az emberek. Szerintem a politika alapvetően az emberi közösségekért létezik, csakis hittel lehet csinálni. Ha nem belülről jön az indíttatás, hogy az emberekkel jót akarok tenni, úgy nem lehet sikeresen politizálni.

Hiszem, hogy maga a politika és összességében a közösségért való munkálkodás szép és nemes dolog. Ha valaki szívből végzi a munkáját, az minden megbecsülést, elismerést megérdemel. Szememben azok a nagy politikai elődök, akik a nemzetért, a hazáért, településükért önként dolgoztak, a családjuktól vontak el időt, energiát, amit a közösség javára fordítottak. Vagyis a politika mögött ott van a lemondás, az áldozatvállalás, és pont ez teszi naggyá a politikus személyét.

A választókban manapság a politikus fogalom már önmagában negatív képet fest. Az emberek szemeiben a politikából élősködő politikus képe él, pedig kétfajta politikus létezik: aki a politikáért él és aki a politikából él.

A Szövetségen kívüli releváns pártok ma már minden téren képezik, felépítik a politikusaikat. A politikus ma már egy termék, amit be kell csomagolni, és el kell adni, a lejárati dátum előtt.

A választásokon mi, politikusok is mint termék szerepelünk. Magunkat „próbáljuk eladni”, azzal próbáljuk magunkat a lehető legjobb színben feltüntetni, hogy a programunk, amit kínálunk, érdemes arra, hogy a választók „megvegyék”, támogassák. Egyre több kihívással szembesül a mai politikus, mindig több szempontnak kell tudni megfelelni: a jó retorikai képesség már nem elegendő, a kommunikációs csatornák kihasználása alapvető kell hogy legyen.

Vagyis a politikusnak is élnie kell a kor vívmányaival, újabb és újabb eszközöket kell bevetni annak érdekében, hogy frissen lehessen tartani a terméket.

A legfontosabb, hogy az új generáció – amely mára felnőtt és nem érdeklődik a politika iránt, amelynek a 1994-es Komáromi Nagygyűlés vagy a 2008-as dunaszerdahelyi rendőrterror csupán történelem, amely számára az a természetes, hogy Európa határai kinyíltak előttük, hogy stabil gazdasági jólét van az országban, szabadon szórakozhatnak, bulizhatnak, élhetik az életüket –igényeit fel kell mérni, mi az oka annak, hogy az, amit az egyedüli magyar oldal képvisel, nem felel meg az elképzeléseiknek, miért van hiányérzetük. Persze törvényszerű: a fiatalokban mindig ott volt és ott van a lázadó jelleg, a változás iránti vágy, a radikális megmozdulások. Természetünkből fakadóan ilyenek vagyunk.

Mi tényleg hisszük, hogy másképpen és jobban csinálnánk a politikát, de meg kell erősíteni a hitünkben, hogy itt maradjunk, és a kudarc után is töretlen hittel végezzük tovább munkánkat.