LESZ, LESZ, LESZ

Mácsadi István: Ez kell a megmaradásunkhoz?! 2023. ápr. 14.

A tényektől független Napunk.sk-tól megtudtuk, hogy a kormány 2021 óta dolgozik az új járáshatárok és megyehatárok tervein. A progresszív portál most igazat írt, de önfeledten most ennek a ritkaságnak sem tudunk örülni.

A napvilágot látott új tervezet rengeteg érdekességet hozott.

A járások teljes átrajzolása mellett a reform a megyei rendszer átalakítására is kitérne, a jelenlegi nyolc helyett mindössze négy+1 megye (kerület) maradna: Pozsonyi-, Nyugat-szlovákiai- (Nyitra központtal), Észak-szlovákiai- (Zsolna központtal), Közép-szlovákiai- (Besztercebánya központtal), Kelet-szlovákiai- (Kassa központtal).

Már a jelenlegi megyerendszer 2001-es létrehozását is heves viták előzték meg. Emlékezetes, hogy az első Dzurinda-kormány elfogadott egy 12 megyés rendszert, amelynek része volt többek között Gömör, Nógrád, Bodrogköz és Duna mente is, ám amikor szavazásra került a sor a parlamentben, a kormánypártok egy része összejátszott a HZDS-szel és az SNS-szel, így az eredeti javaslat nem ment át.

A határok megrajzolásánál figyelmen kívül hagyták a természetes régiókat és tájegységeket, és jó szokásukhoz híven a félmilliós őshonos, magyar nemzeti közösséget.

2001-ben az első Dzurinda-kormány idején kialakított közigazgatási rendszer Csallóközt teljesen szétszabdalta. A megyehatárokat szándékosan úgy rajzolták meg, hogy egyik megyében se érvényesüljön a magyar többség. Ha a megyehatárok természetes régiók határait követnék, akkor a többségi nemzethez tartozó polgárok is sokkal inkább magukénak éreznék a megyei önkormányzatokat, amivel napjainkban megint hibásan próbálkoznak.

Ha a felvidéki magyarság helyzetét most, húsz évvel a megyehatárok mesterséges megrajzolása után jellemezni kellene, akkor talán az apátia lenne rá a legmegfelelőbb kifejezés.

A szlovák törvényhozásban teljesen megszűnt érdekérvényesítő képességünk, régiónkat messziről elkerülik a fejlesztések, beruházások, gazdaságilag elmaradott falvaink elöregedtek, magas az elvándorlás, kevés a munkalehetőség, és nagyon-nagyon magas az asszimilációs arány.

Természetesen, a magunk módján próbálunk ez ellen tenni valamit. Szervezetekbe tömörülünk, igyekszünk közösségünk kulturális igényeit kielégíteni. Vannak, akik a kétnyelvűségért matricáznak, kampányolnak, vannak, akik fesztiválokat, különböző eseményeket szerveznek, és vannak, akik a magyar gyerekek számára beiratkozási kampányt szerveznek, mondván „magyar gyereket, magyar iskolába”, a politikum pedig valahogyan össze szeretnék fogni a felvidéki magyarságot, ezért egy egységes pártba tömörült. Tenni, küzdeni, a végsőkig harcolni a megmaradásért kötelességünk, de ez önmagában messze nem elegendő az asszimilációs folyamatok megállítására. És ezt tudjuk mi magunk is. Amit eddig tettünk, és amit most is teszünk, az időhúzás, a folyamat lassítása, ügyes taktikázás, válságkezelés, sok esetben pedig pótcselekvés, de nem, semmiképp nem valós megoldása a problémának. Ha pedig figyelembe vesszük a népszámlálási eredményeket, tudjuk, hogy ha belátható időn belül nem történik valami, akkor pár évtizeden belül egyszerűen elfogyunk. Jó esetben majd rezervátumokban élhetünk, mint a prériken az őshonos amerikai indiánok…

A jelenlegi gyógyírt minden bajunkra az önkormányzatiság, önigazgatás kell legyen, hogy saját sorsunkról, oktatásról, kultúráról mi magunk dönthessünk. Ehhez szükséges egy külön magyar közigazgatású és/vagy többségű területet, ahol kibővülnek a kisebbségi jogok, ahol lehet szlovákiai magyar iskolarendszerünk, ahol arányos válik a pénzelosztás stb.

A Szövetség lehetne az egyetlen felvidéki párt, amelyiknek van önkormányzatisági koncepciója, mert ugyebár az MKP elődpárt néhány évvel ezelőtt ezt részletesen kidolgozta.

De az önkormányzatiságot propagálni kell, érvelni mellette, bevinni a köztudatba, hogy közbeszéd tárgya lehessen még a választások előtt! Tenni kéne mindezt azért, hogy felkapja a sajtó, majd a média, hogy az illetékesek megkerülhetetlenül foglalkozni kényszerüljenek a törekvéseinkkel, hangot adjunk a létezésünkről! Ezek lennének a megvalósuláshoz vezető út második lépései, hiszen első lépésként a tervezet elkészítése már régen megtörtént. Viszont, ha az önkormányzatiság koncepció egy párt számára csak azt a célt szolgálja, hogy eltegyék a fiókba, hogy hivatkozhassanak rá, hogy nekik ilyen is van, és nem történik meg a második lépés, akkor a fiók alján porosodó papírdaraboknak sincs semmi értelme.

Napirenden van a téma, meg kell keresni azt a porosodó tervezetet, vagy rohamtempóban önmagunknak egy újat kell kidolgozni! Érted, értünk, magunkért. Érted?

(Nyitókép: Napunk.sk)