MAGYAR KÁRTYA

Mácsadi István: Látom ahogy pusztul a népem 2025. jan. 22.

Aggasztóan kevés gyerek születik Felvidéken, ez demográfiai katasztrófa amiben mi élünk. Józan paraszti ésszel gondolkodva, ha a népességcsökkenést nem tudjuk megállítani, akkor egyetlen társadalmi problémára sem tudunk megoldást találni.

Ha népességcsökkenésről van szó, a legtöbben azonnal a nyugdíj problémájára gondolnak. Csakhogy ez a probléma sokkal átfogóbb. A kevés gyerek születése minden egyes ágazat leépülését jelenti, és nem csupán a gazdaságban, hanem az élet minden területén. Nézzük csak meg például a tömegközeledést, az egészségügyet, vagy a közoktatást. Elképzelhetetlen, hogy demográfiai leépülés közepette a gazdaság fejlődni, virágozni tudjon... De térjünk rá a napirenden lévő gondokra, az oktatás problémájára.

A demográfiai katasztrófa iskolahálózatunkat kegyetlenül utoléri.

Minden évben iskolabezárásokról ír a médiánk. Tíz év alatt 27 alapiskolával csökkent a magyar iskolák száma a Felvidéken. A születési adatok azt mutatják, ez a tendencia a következő években fokozódni fog. A magyarlakta területeken egyre kevesebb gyerek születik.

Komáromban 2024-ben először esett kétszáz alá a születések éves száma, Párkányban tavaly csupán 30 gyerek született, Farnadon 2023-ban 5 gyerek, szülőfalumban az utolsó 5 évben összesen 51 pici baba látta meg a napvilágot.

Az adatok mutatják a valóságot. Nem kell hozzá professzornak lenni, sajnos nem nehéz kiszámolni, hogy ennyi gyerekből képtelenség osztályokat fenntartani.

Olvasom a véleményeket, hogy az iskolavezetők egoizmusa, az egyéni karrierek, és egyes faluk büszkesége az összeomlás szélére sodorják a magyar iskolarendszert, és az egyedüli megoldás az iskolaközpontok létrehozása lehet.

Patriótaként mindezt nagyon nehéz bevallanom még saját magamnak is. Láthatjuk, hogy azokban a falvakban, ahol megszüntették a magyar kisiskolát, ott vége lett a magyar kultúrának, a magyar közösségi életnek – az asszimilációs nyomás két generáció alatt végez a magyarsággal. Helyi szinten politikai öngyilkosság lenne rengeteg településen az iskolabezárás.

Számtalan megválaszolatlan kérdés kering a fejemben. 

Mi lesz az elárvult épületekkel? Mozgás, fűtés nélkül tönkremennek. Mi lesz a pedagógus és nem pedagógus alkalmazottakkal, kiknek megszűnik a munkahelye?

Időzített bombán ülünk. Fenntarthatatlanná kezd válni a rendszer. Nem ilyen gyereklétszámra építették elődeink az épületeket.

Emellett elvárásunk az hatalmas. Szeretnénk, ha minden faluban megtartanák a magyar iskolát, de közben a saját biológiai utánpótlásunkról sem tudunk gondoskodni, és ez nagyon nagy részben a politikum hibája.

A szlovákiai magyar oktatásnak nincs stratégiája. A magyar politikum hibája, hogy évtizedek alatt nem dolgozta ki a felvidéki magyarságnak a gazdasági, oktatási, kulturális stratégiáját, és ez most kezd nyilvánvalóvá válni mindenki számára. Mélygödörbe kerültünk, de halvány reménysugárként legalább végre alkalmas ember irányítja a pártot, aki erről a mélypontról utolsó mohikánként még lehet kitudja vezetni a közösségünket. 

A magyar politikum hibázott, de ne feledkezzünk el a szlovák kormányok mulasztásairól sem, Na, ők teljes csődöt mondtak. 

Milyen intézkedéseket tettek a gyermekek megszületését, a gyermekvállalást ösztönző – családpolitika területén? Hol van az otthonteremtési program? Hol maradtak a nagycsaládos támogatások? Miért nincs egy igazi családvédelmi akcióterv?

Kultúretikai kérdésekben a kormány, amely kisebb megszakításokkal több, mint a egy évtizede irányítja az országot, a helyes oldalon áll. De ezeket az égető gazdasági problémákat nem tudta kezelni, az fix. 

Csak a gazdasági növekedés, és csak a precízen kidolgozott bővülő családpolitika segíthet a demográfiai mutatók javulásában, és ennek következtében iskolahálózatunk megtartásában.

Ehhez szükség lesz a szlovák-magyar stratégiai alapon az együttműködésre. Jó lenne már erre összpontosítani.

Látom ahogy pusztul a népem, csak azt nem látom, hogy fordulna az érem...