MAGYAR KÁRTYA
Magyarellenes gyűlölet a lelátón
2025. dec. 12.
Múlt héten ismét felcsendültek azok a rigmusok, amelyek nem csupán a futball szabályait, de az emberi méltóságot is megsértik: „maďarské k*rvy”, „bi maďara do hlavy”, „maďari za Dunaj”. Ezek a szavak etnikai, nemzetiségi alapú gyűlöletbeszédet hordoznak, és semmilyen sportesemény keretei között nem elfogadhatóak.
Elítéljük az ilyen megnyilvánulásokat. A magyar közösség identitása, méltósága és biztonsága nem tárgyalás kérdése, nem lehet szabad prédája szurkolói provokációnak. A stadionoknak a sport, a közösségi élmény és a tisztelet terepeivé kell válniuk, nem a gyűlölet színtereivé.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a múltban gyakran elbagatellizálták az ilyen eseteket, és a gyűlöletbeszéd nem járt valódi következménnyel. Ez a hallgatás azt az üzenetet hordozza, hogy a nemzet ellen irányuló támadásokat büntetlenül lehet elkövetni.
Most azonban büntetett a Fegyelmi Bizottság: fizethet a DAC és a Nagyszombat is.
A kiszabott büntetések azonban messze nem arányosak a történtek súlyával. Az ötezer euró egy első ligás klub számára gyakorlatilag jelképes összeg, amelyet a szurkolók akár közadakozásból is gond nélkül összedobnak. Ez nem visszatartó erő, hanem legfeljebb kellemetlenség.
Fontos hangsúlyozni: a DAC esetében a 3000 eurós büntetés elsősorban adminisztratív jellegű rendezői hiányosságokra vonatkozik, nem pedig a klub vagy a hazai szurkolók részéről megnyilvánuló gyűlöletre. A valódi probléma a vendégszektorban történt – a nagyszombati szurkolók viselkedése az, ami évek óta elfajul és amely sokkal súlyosabb szankciót érdemelt volna. A Nagyszombat szurkolói rendszeresen lépik át a civilizált viselkedés határait, és megint egyértelműen tőlük indultak a magyarellenes rigmusok és a károkozás.
A jelenlegi bírságok így nem üzennek mást, mint azt, hogy a gyűlölet még mindig megéri. Ez pedig elfogadhatatlan.
Évek óta visszatérő jelenség ez a DAC–Slovan, DAC-Nagyszombat mérkőzéseken. A szurkolók egy része nem tud különbséget tenni a labdarúgás izgalma és a magyar kisebbség elleni uszítás között. A helyzetet súlyosbítja, hogy az esetek után a hatóságok gyakran nem folytatnak érdemi vizsgálatot, így a felelősség kérdése bizonytalan marad.
Nem elég a futballklubok közleményeiben szereplő „mélységes csalódottság”, a nemzet védelme nem tűr hallgatást, ha etnikai alapú gyalázat történik. A rigmusok, a transzparensek és az ordibálások nem játék, hanem támadás a nemzet ellen, és minden ilyen esetet határozottan el kell ítélni.
Mácsadi István



