ITT A PIROS, HOL A PIROS

Magyarok vagyunk, segítsük egymást! Ja, azok... 2026. nov. 13.

Szokásos késődélutáni tolongás a kasszáknál...a hagyományos "nénis kasszák" közül csak egy van nyitva, mert arra kényszeríti a multi a vásárlókat, hogy mindenki az önkiszolgáló kasszákat válassza.

Ez azért "jó", mert majd egy idő után el lehet küldeni 1-2-ki tudja mennyi Kasszás Erzsit, akikért eljön a teszkós kaszás és elküldi őket a halál fa... szóval a munkaügyi hivatalba, segélyre.

Állunk a sornak nem nevezhető tumultusban, aztán valahogy bevergődünk a zöld lámpák alá.

Mindig és minden körülmények között magyar menüt választok a gépi hangok közül, "hadd szóljon" a magyar nyelv Losoncon, úgy is egyre ritkábban szól már...aztán a fura tekintetű tirpákokon szórakozom, akik nem értik, hogy "a teraz to ako tuto po maďarsky???" (ez most hogy, hogy itt magyarul???")

Szemem sarkából látom, hogy a mellettem lévő család is magyarul beszél, de mivel nem állították be a magyar nyelvet, a gép szlovákul szól hozzájuk. Nem értik. 

Nem érthetik, mert ők határon túlra szakadt salgótarjáni vagy ózdi vagy hatvani magyarok.

Odalépek gyorsan és átállítom nekik a nyelvet. 

Mosoly, megköszönik, tesszük tovább a dolgunkat, de csak rám fanyalodnak megint, mert a rendszerben azért vannak még hibák és a péksütemények, kenyerek, stb csak szlovák nyelven szerepelnek a menüben.

Most már két helyen "kasszálkodom", de nem gond, perszehogy segítek a magyar testvéreimenk.

Aztán megint szól nekik a gép ékes szlovák nyelven, hogy ugyan "van-é teszkós kártyád vásárló ember?" Megint pislognak felém, hogy most mi van...

Mondom nyugi, itt az applikáció a mobilomban, pitty és már mehet is tovább a dolog, mindenki jól járt, nekem plusz pontjaim lesznek (konzumidiotizmus, de hát ez van...fiatal vagyok, kellenek a pontok) amitől boldog leszek, nektek meg olcsóbb áruitok lesznek, amitől szintén boldogok lesztek, ergo egymást boldogítjuk.

Magyar - magyar összefogás a romantikus teszkófények alatt...

Lassan mindketten befejezzük a pakolászást, aztán kint a parkolóban mellettük tolom el a zörgős kocsimat és látom épp a számlát tanulmányozzák...megállok, mutatom, hogy hol és miből kaptak kedvezményt.

Ma olcsóbb sört ihatsz este a meccset nézve, - mondom a férjnek, - együtt nevetünk.

Te amúgy honnan vagy, hogy tudsz szlovákul? - kérdezi a feleség.

Mondom innen, Losonc mellől. Tudod, vagyunk itt így pár ezren, amúgy ebben az államizében meg vagy félmillióan...de mintha nem igazán értené a fanyar poént.

És akkor megtanultatok magyarul? - értetlenkedik a csajszi.

Meg, anyánktól.  Tudod, Trianon, meg elszakított részek...ilyenekről nem tanultatok nálatok? - de már egyre halványabb a mosoly az arcomon, mert látom a kalaptartón a végtelen jelet szimbolizáló pártlogót egy sálon. 

Elengedem őket, elköszönünk, de a gondolatot nem tudom elengedni: lehet, hogy egyik vagy másik közülük írta tegnap valamelyik Facebook-kommentem alá a következőt:

TE OTTHON UGASS SZLOVÁK, NEM ITT ADÓZOL!

"Masik Magyarország, félek tőled!" (Hobo Blus Band)