MAGYAR KÁRTYA

Matovič megmentheti a magyarok becsületét? 2023. febr. 16.

A nemzetek közti mediátorként is tündöklő volt kormányfő sekélyes és túlegyszerűsített populista szólamokat penget, beindította a nagy embertömegekhez szóló üzeneteit. A kampányidőszakok nagy mestere felvállalta a rosszfiú szerepét, és jegyet váltott arra az irányzatra, mely a politikai elittel szemben az átlagember érdekeit tartja szem előtt.

A magyar szavazóbázist is megszólítani szándékozó Igor Matovič óriási ötlettel állt elő. Soha sehol nem tapasztalt választási rendszeren belüli újítást hozna létre, ahol a részvételi arány garantáltan kimagaslóan a legnagyobb lenne egész Európában.

Az OĽANO vezetője javasolja a választójog gyakorlásának feltételeiről szóló törvény módosítását, miszerint egy választópolgár 500 eurós jutalmat kaphat, ha részt vesz az idei parlamenti választásokon.

A harmincvalahány éves országocskában a XIX. század végére kialakult arányos választási rendszer működik. Lényege, hogy a választópolgárok országos listákra szavaznak. A mandátumokat az egyes listákra leadott szavazatok arányában osztják szét. Hátránya: személytelen választás, nagyfokú töredezettséget okoz a parlamentben, ami nálunk szinte mindig koalíciós kényszert hoz magával, amely az ideológiai sokszínűség miatt már sokadjára omlik össze Szlovákiában.

Ha a módosító javaslatot a parlament elfogadja, a választásokon közel 100%-os részvételi arányra számíthatunk, amivel Szlovákia akár mintaállammá is válhatna, ahol a választópolgárok példaértékűen élnek állampolgári jogukkal.

A közösségi média térnyerését kihasználva Matovič megérezte a politikai perszonalizációjának a lehetőséget. Az OĽANO párt alapítása, működtetése alapjáraton az ő saját személyiségére volt alapozva.

A koalíción belüli folyamatos belharcok, a mediális támogatottság hiánya, a Covid-19 katasztrofális kezelése, a felelőtlen kommunikáció, rossz törvényhozások, az egekbe szökő infláció, a háború kapcsán foglalt álláspont megbuktatták a látszatra erős vezető mítoszát.

Matovič pártjának rohamtempóban kell újítani struktúráiban.

Újabban ideológiák, értékek, eszmék mentén kommunikálják üzeneteiket. A legnagyobb kormánypárt mindemellett gazdasági alapon igyekszik szavazótáborát bővíteni. Az elért eredményeik szájbarágásával próbálnak a választók érzéseire és értelmeire apellálni. A drasztikusan nőtt családtámogatás, a 11%-kal megemelt nyugdíjak, a Covid-19 elleni oltás után járó 300 eurós támogatás, a diákok ingyenes étkeztetése az ő malmára hajtják a vizet.

Matovičnak a többségi nemzet médiájában nem sikerült hódítani, de meghekkelte a felvidéki magyar médiának egy kicsi részét. Eredményei, és magyar hangjának eredményei elfoglalták a helyi magyar politikusok és egyéb közszereplő személyiségek egy részének Facebook-profiljait is. Ennél nagyobb ingyenreklámot a legdörzsöltebb marketingguruk sem hoztak volna össze.

A 2020-as parlamenti választások előtt a legnagyobb kormánypárt tökéletesen ráérzett a felvidéki magyar választópolgárok saját, etnikai pártjával szembeni csalódásottságára, kiábrándultságára, megtalálták a megfelelő irányt, és mesterien felépítették az embert, aki a déli régióból hoz szavazatokat a magyar párt kárára. Magyar nemzetiségű, szimpatikus, karakán, mindkét nyelven folyékonyan beszél, érthetően, világosan kommuniká. Tudom, nem véletlen, hogy megkapja a kellő mediális támogatást. A keleti származású képviselő főnökével jobbról előz bennünket, jobbról előzi az MKP-t. Az előbb említett új jelenséggel bizonyos szempontból nem az integrációt, hanem az asszimilációt segíti elő a szavazóbázis megosztásával. Csupán gazdaságilag és politikailag jól integrálódott az új realitásba.

Azonban az azóta elért eredmények, az ügyek mentén való politizálás, a nemzeti-keresztény-konzervatív vonal képviselete az ő létjogosultságát bizonyítja.

Neki köszönhetjük a magyar nyelvű közlekedési táblák reformját, a Csemadoknak alanyi jogon járó évi 300 ezer eurónyi támogatását, a szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatását a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban.

Mindennek ellenére naiv dolog lenne elhinni, hogy bármely szlovák politikai párt tálcán fogja kínálni jogaink bővítését. Egyik szlovák politikai párt sem fogja a magyar közösség érdekeit képviselni.

Csak az etnikai alapú politizálásnak van hosszútávú jövője. A felvidéki magyarság megmaradásának egyik biztosítéka ez. Gyimesi egy fecskeként nem érhet el akkora eredményeket, mint amilyet adott esetben a mérleg nyelveként is szerepelhető Szövetség véghez vihetne.

Az autonómia kiharcolása, vagy nevezzük területi önigazgatásnak, vagy akár önkormányzatiságnak, és az egyéb fajsúlyos kérdések a magyar párt nélkül lehetetlen küldetés.

Ne érjük be kutyának dobott csontokkal. Módosítani kell a Szlovák Köztársaság Alkotmányának preambulumát úgy, hogy az államalkotó közösségként ismerje el a szlovákiai magyar nemzetrészt.

A mai napig életben lévő jogrendből ki kell iktatni a kollektív bűnösség intézményét, hogy ne lehessen a Beneš-dekrétumokra hivatkozva elkobozni telket, a magántulajdont. Egy jogállamban, a XXI. században még véletlenül se forduljon elő vagyonelkobzás, aminek a jogi alapja, hogy a tulajdonosok felmenői magyarok voltak.

Az egyetemes magyar nemzethez való tartozás szimbolikus kifejezéseként harcolni kell a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségéért úgy, hogy közben megőrizzük szülőföldünk állampolgárságát is.

Ehhez kell egy erős, hiteles, tettrekész csapat, amely a gazdasági kérdések, regionális fejlesztések, közlekedési infrastruktúra, oktatásügy, nyelvhasználat mellett a zászlajára tűzi a fent említett pontokat is!

Ha Matovičnak az elhíresült 500 eurós javaslata nem megy át a parlamenten, akkor a már jól bevált hagyományként az ország magyarlakta tájain jóval alacsonyabb lesz a részvételi arány, várhatóan lábbal fognak szavazni az emberek. Szegény felvidéki választópolgár pedig két tűz közé keveredik. Választhatja a már eredményes Matovič mellett poltitizáló magyarokat, akiktől hízelgő kutyaként várhat néhány csontot, kisebb koncot. Vagy második opcióként leadhatja voksát a Szövetségre, hogy legalább az állami támogatásokhoz szükséges eredményt érjék el.

A kiábrándult választókat a Szövetség pártja nagyon nehezen tudja megszólítani. A párt liberalizálása, az ideológiai sokszínűség, a belső harcok, a hiteltelen politikusok, a kegyetlen gyenge és megkésett kommunikáció elriasztott rengeteg embert.

Az 500 euró még mozgatórugó is lehetne, amiből nem csak a legnagyobb kormánypárt és annak díszmagyarjai profitálhatnak, hanem a a 7,75%-nyi nemzeti közösségre építő etnikai párt is.

A Szövetség alelnöke politikai analfabétaként minden logikának szembe menve elítéli Matovič javaslatát. Mózes Szabolcs jól bekente magát nevetgéllel, és a nem túl aktív táborát azzal szórakoztatta, hogy dobjanak össze Matovičnak, hogy hagyjon fel a politizálással.

A realitásokkal tisztában lévén az ilyen baklövések után lassan az 500 euró is kevés motiváció lesz szegény, szerencsétlen felvidéki magyarnak, hogy ezekre a megélhetési politikusainkra adja voksát.

Takarodjatok!