LIBERNYÁKULUM
McVidék´s
2024. márc. 12.
Hatalmas lelkesedést váltott ki Gömörországban az a hír, miszerint McDonald´s gyorsétterem épül „Batyi” határában. Hurá!
Semmi bajom a hamburgerrel, imádom a régiónk számtalan helyén készített ízes kreálmányokat, kézműves variációkat, elég csak írni erről és az ember szájában összefut a nyál.
A baj ott kezdődik, mint a Valentin nap esetében, hogy az Amerikából idedobott, mindenfajta „kultúra” fokozatosan elpusztítja az őshonos hagyományainkat.
A Valentin napot nem ünnepelni már felér a hímsovinizmussal, ellenben a húsvéti népszokások elhagyása a családokban meg szinte érdem.
Pár évtizeddel ezelőtt Franciaországban törvénnyel szabályoztak a hegemón amerikai „kultúra” betörését a francia társadalomba. Azóta ezer más dolog tör be a gallokhoz és mér azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok, lásd Macront…
Visszatérve „lett országunkba”, felvetődik a kérdés, hogy milyen módon védik az aktuális szlovák kormányok az őshonos hagyományokat, benne az ezeréves magyar gasztrokultúrát is. Nos tudni kell, hogy a multik polcain nálunk van a legkisebb arányban helyi zöldség és gyümölcs, tehát nem védi kellőképpen a termelőinket a politika.
Persze számtalan kezdeményezés van a helyi termékek piacra segítésének, de ezeknek a hatékonysága messze elmarad a multik lefedte piacokhoz képest. A gasztrokultúrában még árnyaltabb a helyzet, ugyanis a hagyományos termékek árusítása szinte lehetetlen masszívabb mennyiségben, így maradnak a kicsi, kézműves sütödék, pékségek, cukrászdák, amelyek kiszolgálják az ínyencek igényeit.
A lényeg ugyanis az, hogy ha nem formálják egy adott ország társadalmának a szokásait (az egészséges mozgástól kezdve, az étkezési szokásokon keresztül, a hagyományos ünnepeik megtartásáig), akkor az a társadalom elveszti a sajátosságait, az identitását és pusztán emberek masszája marad.
Mivel tudjuk, hogy ez a globális tőkepiac célja, időben védekezni illene ellene a politikának.
Ebben a témában is jó úton járunk itthon.
A Magyar Szövetség mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakbizottságában intenzív munka folyik, hogy a magyar vidék sajátosságait összegezve asztalra tegye a párt szakmai programjának ezen részét.
Ennek az utóbbi mondatnak semmi értelme, mert a valóságalapja a nullával egyenlő.
A Magyar Szövetségben, ebben a témában sem folyik semmilyen érdemi munka, pedig a pártunk választóinak túlnyomó többsége falvakban él, nagy részük a mezőgazdaságban dolgozik.
Ezekben a hónapokban járnak le a Magyarországról támogatott Baross-pályázatok ötéves időszakai, a gazdák jószívvel emlékeznek erre az időre és kérdezik, hogy vajon lesz-e folytatása valaha.
A politika helyett nem tudok ilyen esetekben választ adni, szekunder szégyenérzetem viszont van, amikor tapasztalom, hogy a közös magyar pártunkban ez a téma sem fontos.
McKell a szívnek szakadni, annyira szomorú ez a helyzet.
(Nyitókép: Gömörilap.sk)