SZOBORPARK

Mečiar újévi gondolatai 2024. jan. 2.

Mečiarra sokan úgy gondolunk, hogy ő volt az - szinte egy személyben, aki egyfajta sötét, 90-nes évekbeli vad, gengsztervilágot teremtett. Pedig ez csak részben igaz.

Neki is a nyugati (és a belső balliberális ellenzéki) médiapíárja volt rosszabb, mint a tettei és valós ráhatása az eseményekre.

Olyan ez mint ez a megmosolyogtató hasonlat: A mókus és a patkány is rágcsáló, csak a mókusnak jobb a píárja.

A helyzet nem sokban különbözik attól, amit most a balliberális nyugati (és hazai) soroscsicska média és a nemlétező hálózat politikai vazallusai Orbán Viktorral csinálnak. Akkor Mečiar volt, most pedig Orbán Viktor (meg természetesen Putyin) az aktuális patás.

Egyébként mindkettőjüket Soros álcivil hálózata akarta taccsra tenni. Orbánnal szerencsére másodjára is csúnyán felsültek.

Viszont Mečiart 1998-ban sikerült kicsinálniuk.

Ezzel nyilván nem szeretnénk felmenteni őt a felvidéki magyar közösség sérelmére elkövetett galádságai alól. Sem őt magát, sem kormányai más magyarfalóit sem!

Ami viszont a gazdasági koncepciót illeti, amit akkoriban kitalált, illetve képviselt, nem sokban különbözött például Csurka István viziójától. Amit később bizonyos tekintetben Orbán Viktor is átvett, aki bölcsen belátta hogy a nemzethez hű, elkötelezett tőkés réteg nélkül nem tud az ország kellően fejlődni.

Ha a nyugati tulajdonos kiviszi az országból az itt realizált hasznot, az nem Magyarországot, hanem az ő anyaországát fogja gazdagítani.

Valami hasonlót szeretett volna Mečiar is elérni a kis és közepes privatizációval, de pár üdítő kivételtől eltekintve, javarészt méltatlan és tehetségtelen emberek kezébe került a közvagyon tetemes része. Ami csak részben az ő hibája. Hiszen az új szlovák államhoz hű nemzeti mágnás szerepre sajnos sok gazember is bejelentkezett, és viszonylag nagy lenyúlások történtek. A gyakolatilag bagóért magánosított vállalatok nagy részét tönkretették, a mozdítható vagyont pedig kisíbolták más magáncégekbe és/vagy offshore magánszámlákra.

A hirtelengazdagok pedig féltve koncot gyakorlatilag magánhadseregeket tartottak fenn a változások nyomán hirtelen munkanélkülivé vált, a küzdősportokat korábban magas szinten űző élsportolókból. Akik aztán egymást is megtalálták a nagy vadkeleti területfelosztás keretében. Plusz a védelmi pénzek és a fekete piac adta lehetőségekre a külföldi szervezett bűnözés bastyái is igényt tartottak. Így a kilencvenes évek a terror évtizede lett Szlovákiában és a többi posztkommunista országban egyaránt. Az ököltörvény időszaka.

A vállalkozói világot a gengszterek uralták, ami részben Mečiarnak is felróható, aki a karhatalom fejenként ezt elnézte. Sőt, bizonyos helyzetekben még ki is használta saját politikai céljai eléréséhez.

De ezektől eltekintve, és visszatekintve az elmúlt 35 évre, messze nem ő volt a legrosszabb miniszterelnök, aki ennek a "lettországnak" a kormánykerekét tekergette!

A jelenleg a 82. életévét taposó volt háromszoros miniszterelnök január elsején adott egy terjedelmes újévi interjút a "na palete" (a palettán) című műsorban a 31. éve létrejött önálló Szlovákia megalakulásának nemzeti ünnepe alkalmából.

Az államalapító nyilván - az alkalomhoz illően - felidézte a Szlovák Köztársaság megalakulásának pillanatait.

Bevallotta azt is, hogy az új államnak fennállásának első napján mindössze 40 millió dollár volt a kasszájában, ami egy napi működtetésére volt elég. A kritikus helyzet úgy oldódott meg, hogy gyorsan eladták a dohányipari állami vállalatot és megszerezték az első külföldi hiteleket, amiben fontos szerepet játszott az a momentum, hogy a szlovák koronát elismerte az IMF és a világbank is.

Az exgóré szerint a törvényhozás megteremtése, az államigazgatás kiépítése és az állami költségvetés megalkotása további mérföldkövek voltak az önálló állam történetének kezdetén.

Megemlítette azt is, hogy a föderáció felbomlása már a hatásköri törvényről szóló tárgyalások idején elkezdődött. Az 1992-es választások végül eldöntötték, hogy a győztes parlamenti párt elnöke, Václav Klaus lesz a tárgyalópartner cseh részről. Elmondta azt is, hogy a nagyhatalmak inkább a föderáció megőrzése mellett voltak, nem tervezték új államok létrehozását. Néhány külföldi képviselő akkoriban megkérdezte tőle, hogy lesz-e háború - nem számítottak a közös állam békés felbomlására. Elmondása szerint Klaus elkötelezett volt a Cseh Köztársaság érdekeinek védelmében, és bár kemény partner volt, tisztességesen járt el. Amiben megállapodtak, azt tartotta. Kezdetben nem támogatta Csehszlovákia felosztását, inkább a szlovákok és csehek lazább egyesülését szorgalmazta, például konföderáció formájában. A föderáción belüli nemzeti hatáskörökről folytatott tárgyalások azonban nem vezettek kompromisszumhoz. Ezért mindkét fél kezdett rájönni, hogy a béke és a jó viszony két önálló állam között jobb megoldás, mint az állandó konfliktus egy közös föderáción belül.

A szövetségi vagyon felosztásának kérdése is szóba került. Bár a szlovák fél részéről voltak fenntartások egyes szempontokkal kapcsolatban, meggyőződése szerint a felosztás összességében igazságos volt. Arra a kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy a cseh fél megtartotta a korábbi cseh-szlovák zászlót, azt válaszolta, hogy a vonatkozó megállapodást nem sértették meg a csehek, mert a kék ék az új cseh zászlóban nem a zászló közepéig terjedt, mint korábban, hanem grafikailag úgy módosították, hogy csak a harmadáig ér be. A köztársaság működésének első hónapjaiban - mondta - önbizalmat kellett adni a lakosságnak. A kormány szinte "gépként" működött, a 36 órán át tartó kabinetülések sem voltak kivételesek. Külföldön nagykövetségeket építettek, új szerződéses bázist hoztak létre. A Szlovák Köztársaságot azonnal felvették az ENSZ-be, de más intézményekkel nehezebb volt a dolguk, Szlovákia tagságának biztosítása mindenhol, ahol az szükséges volt, kemény munkát igényelt a nemzetközi színtéren.

A volt kormányfő elismerte, hogy a szlovák államiság kialakulását az akkori úgynevezett nagyhatalmi vákuum is segítette, de döntő volt a cseh és a szlovák fél megegyezési hajlandósága.

Itt közbevetném, hogy az emberek feje felett, a nép megkérdezése nélkül döntöttek a felek. Ezt a mi, magyar közösségünk politikai elitje is nehezményezte. Hiszen várható volt, hogy egy frissen önállósodó nemzetállam sovén húrokat penget majd bőszen, ami nekünk nem feltétlenül jó. És ez így is lett.

Ezzel kapcsolatban Mečiar azt mondta, hogy a népszavazás a felosztásról nem volt megvalósítható, mert ha a népszavazás eredménye a nemzetállamokban eltérő lett volna, az újabb konfliktus és instabilitás forrása lett volna. Hozzátette, hogy a felosztás a parlamenti választások eredményén alapult. Azon politikai entitások ugyanis, amelyek Csehszlovákia visszaállítását akarták, az 1994-es előrehozott választásokon a szavazatok egy százalékát sem szerezték meg.

Bár kormányának fenntartásai voltak mind az EU-val, mind a NATO-val szemben, a Szlovák Köztársaság nevében mindkét csoportosuláshoz való csatlakozást kérelmezte. Kezdetben a Szlovák Köztársaság katonai semlegességének lehetőségét is vizsgálták, és meggyőződtek arról, hogy a nagyhatalmak semleges államként garantálnák-e az ország biztonságát. Azonban mindenhonnan nemleges válasz érkezett, így felmerült az Észak-atlanti Szövetséghez való csatlakozás kérdése.

Az interjú további részében Madeleine Albright amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól beszélt, aki annó kijelentette, hogy Szlovákia fekete lyuk Európa térképén. Az amerikaiak által kézivezérelt körök támadásainak oka szerinte az volt, hogy a szlovák kormány szuverén módon viselkedett, "nem akarta olcsón eladni magát és ellenállást tanúsított".

Az idő múltával immár - Orbán Viktor kapcsán is - tudjuk, hogy az amerikai - főleg demokrata - körök nem igazán komálják, ha valaki túlzottan arcodkodik az ő érdekövezetüknek tekintett területen belül.

A tekintélyelvű hatalomgyakorlásként elhíresült úgynevezett "mečiarizmus" mint ideológiai konstrukciót elutasította. A ellenérdekelt közeg rosszallása szerinte abból a szlovákiai politikai változásra irányuló erőfeszítésekből fakadt, amely elsősorban annak volt köszönhető, hogy kormánya elutasította a stratégiai állami monopóliumok privatizálására irányuló amerikai nyomást.

Bezzeg Dzurinda meg Mikloš! Ők aztán elkótyavetyéltek mindent, amit csak lehetett! Mindent, amiből vaskos províziót lehetett kiügyeskedni. A Gorilla-akta pont erről szól. A nagy állami monopóliumok külföldi eltapsolása utáni "sikerdíj" megszerzésének lehetőségeiről és a lump elosztásának módjáról. Itt alapozódott meg a leggazdagabb felvidéki magyar mesés vagyona is. Meg az MKP szakadása is erre a "majlandra" vezethető vissza.

Az 1998-as választásokhoz vezető eseményeket politikai puccsnak nevezte, amelynek külföldről finanszírozott előkészítése már 1996-ban megkezdődött. Bár a HZDS megnyerte a választásokat, nem ért el olyan eredményt, amely lehetővé tette volna számára, hogy továbbra is kormányon maradjon. Olyan politikusok kerültek hatalomra, akik korábban ellenezték a független állam létrehozását.

Arra a kérdésre, hogy 1998 szeptembere a szuverén szlovák út végét jelentette-e az válaszolta, hogy a szuverenitást azóta fokozatosan vették el az országtól.

Végezetül annak a véleményének is hangot adott, hogy a Szlovák Köztársaságért folytatott küzdelem soha nem fog véget érni. Ha a szlovákok "rosszul" fogják megválasztani politikai képviseletüket, akkor akár a Szlovák Köztársaság puszta léte is veszélybe kerülhet. Már csak azért is, mert Európa új próbatételek, új geopolitikai kihívások időszakába lép.

Azaz van remény, semmi sincs kőbe vésve. Mi is az valljuk, hogy Európában az országok jelenlegi határai messze nem véglegesek. Szinte biztos, hogy lesznek még módosítások. A kérdés csak az, hogy milyen áron...

Mindent összevetve elmondható, hogy fénykorában a jogász végzettségű hobbi bokszoló a szlovák politikum (igaz rövid) története messze legtehetségesebb vezetője volt. Egy kiváló memóriával megáldott kiemelkedő rétor. Ráadásul karizmája is volt.

Utána még talán Dzurinda és Fico említhető, mint ligás politikus (focis hasonlattal élve), de Mečiar mellett ők is csak a második vonalban rúgtak a képzeletbeli bőrt.

Sőt, a feje még ma is tiszta, és a gondolatai és a következtetései is javarészt teljesen helytállóak!

Nézzék meg az interjút! Szerintem érdemes.