ITT A PIROS, HOL A PIROS

Meleg van. De nem csak ennyi a történet 2026. aug. 14.

Nyár van, meleg van. Az ember ilyenkor előveszi a ventilátort, lehúzza a redőnyt, és örül, ha este szellőztethet. Régen is voltak forró nyarak, voltak aszályok, voltak olyan napok, amikor az ember legszívesebben a pincében töltötte volna a délutánt. Ezt kár lenne letagadni. Csakhogy azért valami mégis megváltozott.

Az utóbbi években egyre gyakrabban kapjuk azt az érzést, hogy a rendkívüli időjárás lassan nem is rendkívüli. Jön egy hőhullám, aztán még egy, közben hónapokig alig esik, a föld kiszárad, a patakokban meg már annak is örülünk, ha egyáltalán csordogál valami. 

Erre persze rögtön két tábor alakul. Az egyik szerint itt a világvége, és ha holnap nem ültetünk három fát minden ember után, akkor vége mindennek. A másik szerint pedig semmi különös nincs, régen is volt meleg, tessék megkérdezni a nagyapát. És persze mindkettőben van valamennyi igazság, csak ettől még nem lesz értelmesebb a vita. 

Mert lehet egyszerre igaz, hogy régen is voltak forró nyarak, és az is, hogy a klíma közben melegszik. A kettő nem zárja ki egymást.

Talán itt lenne az ideje annak, hogy erről ne úgy beszéljünk, mintha kötelező lenne valamelyik oldalon zászlót lengetni. Nem kell minden hőségriadóból politikai ügyet csinálni, de az sem túl bölcs dolog, ha minden alkalommal vállat vonunk, hogy „ilyen volt már máskor is”.

A gazda például nem filozofál sokat a klímaváltozásról, amikor hetek óta nem esik. Neki az a kérdés, hogy lesz-e termés. Aki pedig egy panellakásban lakik, annak sem különösebben érdekes, hogy milyen politikai címkét ragasztunk a hőhullámra. Neki az számít, hogy lehet-e aludni éjszaka.

És talán nekünk is ebből kellene kiindulni. Nem abból, hogy ki a hibás, hanem abból, hogy mit lehet kezdeni a helyzettel.

Több árnyék a városokban, több fa, normális vízgazdálkodás, olyan mezőgazdaság, amely fel tud készülni a szárazabb időkre, és persze olyan energia- és klímapolitika, amely nem abból áll, hogy minden költséget szépen továbbpasszolunk az embereknek.

Mert az sem megoldás, ha Európa büszkén kihirdeti, hogy megmentette a bolygót, közben pedig az embereknek egyre drágább az élet. A környezetvédelem fontos, de azért jó lenne, ha közben azok is meg tudnának élni, akiknek a fizetésükből hónap végén még kenyeret is kell venniük.

A felmelegedésről tehát lehet vitatkozni. Sőt, kell is. Lehet vitatkozni az okokról, az intézkedésekről, arról, hogy mi működik és mi csak jól mutat egy sajtótájékoztatón. Egy dolgot azonban lassan érdemes lenne elfogadni: nem attól lesz hűvösebb, hogy hangosabban vitatkozunk róla.

Meleg van. Egyre többször nagyon meleg van. Ezt már a természet is jelzi, a hőmérő is jelzi, és az ember is érzi, amikor délután kettőkor kilép az utcára.

A kérdés most már inkább az, hogy mit kezdünk vele.