RIA-RIA

Méry János az aktuality.sk-nak: Az ország szégyene, hogy máig háborús bűnösök vagyunk 2023. aug. 29.

„A Szövetség jelöltje Szlovákia megszűnéséről viccelődik. A magyar határokat egészen Lengyelországnál látja.”

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk Méry Jánosról, Szövetség párt listájának 103. helyén lévő képviselőjéről, akinek a szlovák portál egy a Mi, magyarok nevű Facebook oldalról átvett, szerkesztett képét vette górcső alá.

Az említett cikket ITT tudják elolvasni a szlovákul értő olvasóink. 

„Az értetlenkedő barátnő a SZÖVETSÉG vezetése, a pasija a felvidéki magyar választó, a piros ruhás hölgy pedig mi, akik jelöltként is úgy koccintunk, hogy:

Istenre, hazára, lengyel-magyar határra.”

Az aktuality.sk próbál részeket kiragadni Méry János interjújából, idehozza Forró Krisztián egy régebbi interjúját, melyben elmondja, hogy a magyar kormány sokkal többet segít a felvidéki magyaroknak, mint a szlovák, de ami viszont meglepő, hogy a tudósítás végén lehozza Méry válaszait teljes terjedelemben, melynek magyar fordítását itt olvashatják: 

Három nappal ezelőtt az ön Facebook profilján a Szövetség párt jelöltjeként egy képet osztott meg arról, hogy teljes revíziót szeretne, és, hogy Magyarország határai Lengyelországnál végződjenek. Azt szeretné, ha Szlovákia megszűnne létezni, hogy Magyarország határai Lengyelországnál végződjenek?

Először is szeretném hangsúlyozni, hogy amint látják, az általam megosztott tartalom egy mém. Pont. Viszont igazából azzal kell kezdenem, hogy minket magyarokat a szlovákokat sokkal több dolog köt össze, mint ami szétválaszt, ezért azt gondolom, hogy az kell keresnünk, ami összeköt minket és ilyen a mi közös történelmünk is, merthogy a szlovákok történelméről nem beszélhetünk a Magyar Királyság története nélkül melyben a két nemzet több, mint ezer évig együtt élt, ezért mi magyarok szívesen emlékezünk a mi közös hazánkra. De a Szövetség – Magyarok. Nemzetiségek.Régiók –Alliancia – Maďari, Národnosti. Regióny párt programjában természetesen nincs benne a revízió. A mai világban ez teljesen irreális, fantazmagória. De miért ne beszélhetne, vagy gondolkodhatna erről bárki: akár választó, akár jelölt. Azt gondolom, hogy sokkal megalázóbb és szégyenteljesebb az, hogy a magyarok ebben az országban még mindig háborús bűnösök és az, hogy a Beneš-dekrétumok alapján az állam még ma is területeket konfiskál el magyar állampolgároktól csak azért, mert az elődei ezen a területen élő magyarok voltak. És ez viszont nem fantazmagória, ez a mai szlovák állam valósága.

Ugyanúgy szó esik a bejegyzésében a szlovák köztársaság területén egy autonóm terület kialakításáról is, ahol szlovákiai magyarok élnek. Szeretné mindezt átültetni?

Én először is visszakérdeznék: önök és az olvasóik szerint mit jelent pontosan az autonómia és miért működhet ez Dél-Tirolban, Katalóniában vagy Baszkföldön? A válaszom a kérdésére: A Szövetség – Magyarok, Nemzetiségek, Régiók párt programjában nincs a területi autonómia, viszont a vármegyék elosztását a természetes régiók alapján szeretnénk megvalósítani: szinte ugyanarról az elosztásról van szó, amelyet anno Nižňanský úr rajzolt meg anno. Ez az ország 12 régióra való felosztását jelenti azzal együtt, hogy a szepességiek és az árvaiak is saját vármegyével rendelkezzenek és hogy természetesen kialakítsunk egy Dunamenti megyét is.

A Facebookon megosztott képének forrásaként egy olyan oldalt jelölt meg, mely revizionista gondolatokat terjeszt. Többek között azt mondják, hogy a Szlovákoknak fáj az az igazság, hogy Felvidék magyar, vagy pedig megjeleníti Nagymagyarország fényképét azzal a felirattal, hogy dolgozni kell rajta. Ön egyetért ezekkel a gondolatokkal?

A Mi magyarok egy kitűnő oldal, és igen, több bejegyzés foglalkozik rajta a mi közös királyságunkkal, de én személy szerint azt gondolom, hogy elsősorban azon kell gondolkoznunk, hogy hogyan jött létre Szlovákia, illetve hát Csehszlovákia. Ki kell mondani, hogy le lett választva a Magyar Királyság területéről és tisztázni kell a problematikus kérdéseket, például azt, hogy hogyan történhetett meg hogy 1945 után 150 ezer magyart hurcoltak el először Csehszlovákiába, majd Magyarországra, s hogy miért nem kértek bocsánatot még mindig ezektől az emberektől, hogy miért vagyunk még mindig másodrangú állampolgárai ennek az országnak, hogy miért vagyunk még mindig háborús bűnösök, hogy miért nem vehetjük fel a magyar állampolgárságot, hogy miért nem használhatjuk nemzeti szimbólumainkat, hogy miért vannak ilyen elhanyagolt állapotban a déli régiók már 30 éve, hogy miért nem kértek még mindig bocsánatot Malina Hedvigtől, hogy miért nem ismerik még mindig a dunaszerdahelyi szurkolók elleni agresszió felelősét, és így tovább folytathatnám. Mert elsősorban emberek vagyunk, és csak azután az egyes nemzetiségek képviselői és ezért kell egymással emberségesen viselkednünk. A végére még a figyelmükbe ajánlanék egy idézetet Isten szolgája Esterházy Jánostól, akit a példaképemnek tekintek:

„Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”

Méry Jánost szerkesztőségünk még arról kérdezte, hogy kapott-e a szlovák nyelvű portálon megjelent cikk miatt megkeresést szlovák emberek részéről.

Igen, többen írtak a Facebook profilomon keresztül, általában agresszív üzeneteket, hogy mit képzelek magamról, miért akarom megszüntetni Szlovákiát és ehhez hasonló badarságokat. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy a címet nem én adtam, hanem a cikk írója és elkezdtem velük írogatni egyes tényekről, s elmondtam nekik, hogy ne tekintsenek minket ellenségnek, s hogy én sem vagyok az ő ellenségük, és a magyar állam a Magyarország a mai Magyarország sem az ellenségük, sőt. Jelenleg a globális téren az egész Európát jellemző ideológiai harcokban, a család-, nemzet-, és életellenes propaganda nyomulásakor igenis egymásra vagyunk utalva, úgy, ahogy és a Magyar Királyság népei Szent István óta egymásra vannak utalva 1000 éve.

De mégis mire helyezted a hangsúlyt ezekben a vitákban?

Elmondtam, hogy mindenáron egyben kell tartanunk a V4-et, és ha tetszik, ha nem, jelenleg akkora veszély fenyeget nyugatról és akkora annak a veszélye, hogy ez a nyugatról érkező liberális úthenger tönkre teheti a keresztény alapokon nyugvó életünket, hogy az Isten, Haza, Család, tehát a normalitás mellett való kiállás, a háborúból való kimaradás – és folytathatnám – a legfontosabb témák. És sajnos, vagy nem, a felvidéki magyaroknak az állammal rendezetlen problémái jelenleg másodlagosak, a térség és Európa fent említett problémáival szemben –, s bármilyen efféle változáshoz ott kell lennie a magyar pártnak a leendő kormányban, mert a mi dolgainkat a szlovák pártok nem fogják megoldani maguktól. S ezt kell nekünk most megértetni minél több emberrel.

De a legfontosabb most az, hogy a szlovákokkal megértessük: egy ilyen közös államról való gondolkodásnak a lényege nem az, hogy a mai, szinte csak magyarokból álló Kis-Magyarország kiterjeszti a határait a régi Magyarország területeire, és akkor megint mindenkit „elnyom” – mint ahogy ezt terjesztik – épp ellenkezőleg.

Mire gondolsz?

A hangsúly az együttműködésen kell, hogy legyen. Amúgy beszúrnék egy gondolatot ide. Én nagyon szívesen meghallgatnék egy olyan beszélgetést szakavatott történészekkel, amiből kiderülne, hogy mit tartalmazott az Apponyi-féle nyelvtörvény, hogy mire kényszerítette és mire nem kényszerítette például a szlovák iskolákat, hogy mennyire van ez felfújva, és hogy kvázi ezt ugye 1907-ben megszüntették. Mert mindig erre hivatkoznak. És folyamatosan a szlovákokat elnyomó magyar álamról beszélnek. S persze, nyilván 1867 és 1907 között történ(het)tek olyan lépések, amelyek ilyen irányba mutattak, de ez az ezeréves együttlétünknek egy nagyon kis százaléka. Szóval arról kéne elsősorban beszélni, hogyan tudunk együttműködni és amit elmondtam az interjúban is, hogy sokkal több dolog köt minket össze a szlovákokkal, mint ami elválaszt: elég csak az 1848-as forradalomra gondolnunk, amikor több tízezer szlovák katona harcolt a magyar szabadságharc oldalán, vagy a Rákóczi-féle szabadságharcban, amikor nem csak szlovákok tízezrei, de ruszinok, svábok, szászok, stb. harcoltak II. Rákóczi Ferenc oldalán a magyar haza függetlenségért. Na, ha ezt megértjük és ezt megértik a szlovákok, akkor igen, el lehet kezdeni egy őszinte párbeszédet arról, hogy például hogyan jött létre Szlovákia, ill. Csehszlovákia, s amit az interjúban is mondtam: hogy nem lehet úgy beszélni e két ország történelméről, hogy ők megtagadják azt, hogy a Magyar Királyság 1020 éve az valójában ennek a két államnak a közös történelme.

Az interjú elején fantazmagóriának tituláltad a közös államot, minthogyha elhatárolódtál volna tőle. Miért?

Hát elsősorban a támadó kérdések miatt hívtam fel a figyelmet arra, hogy ez egy mém volt, és pont azért próbáltam egy kicsit kivenni az élét ennek az egésznek, hogy tudjak rá egy olyan kemény ellenpólusként szolgáló választ adni, amit adtam is az első kérdésben, hogy jelenleg, ebben a középeurópai helyzetben az Európai Unió tagjaként, s a kérdés nem tisztázott volna miatt most nem annyira reális a következő években, az viszont hogy mi háborús bűnösök vagyunk, s hogy ma is területeket koboztak el a 80 évvel ezelőtti háborús bűnösökre vonatkozó törvények miatt, az nem fantazmagória, meg nem kitaláció, hanem az joggyakorlat, hiszen a mai Szlovák állam pár éve megerősítette a Beneš-dekrétumok létjogosultságát, azokkal a passzusokkal együtt, amelyeket a magyarokat és németeket máig háborús bűnösként kezelik. Erre akartam helyezni a hangsúlyt, mert ez nem kitaláció, ez nem mese, ez nem vicc, ez a mai felvidéki valóság, és erről nyíltan kell beszélni. S arról is beszélni kell, hogy lehet-e ma az Európai Unió területén belül és az Európai Unió tagjaként arról beszélni, hogy változtassunk meg határokat. Szerintem beszélni igenis lehet, de nagyon sok víznek kell még lefolynia a Dunán, s nagyon sok történészek által lefolytatott vitát kell még lefolytatni, amíg az egyes elcsatolt területeken élő magyar közösségek képviseletei megfogalmazhatják: újra egy közös hazában szeretnének élni. Az viszont biztos, hogy az első lépés az, hogy ha felvetődik ez a kérdés, akkor nem menekülünk el előle, hanem megválaszoljuk.

S persze akkor számítani kell arra, hogy el fognak hordani a szlovákgyűlölőtől kezdve Szlovákia ellenségén keresztül mindennek…

De tényleg ez a legfontosabb kérdés manapság?

Nem, de hibát követünk el, ha meg akarjuk kerülni ezt a kérdést. Sokan viszonylag nyugalomban élnek a saját településükön, ráadásul nekik a Szövetség megyei és helyi képviselői sokat tudnak segíteni a mindennapi életükben. De vannak olyan fontos kérdések, mint pl. a déli úthálózat fejlesztése, az ivóvízkészlet védelme, nyelvhasználati kérdések, déli beruházások, vagy épp a megyei felosztás kérdései, melyekhez már országos képviselet kell. Szóval szerintem sem ezek a legfontosabb kérdések, de miért ne lehetne beszélni erről is, ha a másik oldalon meg folyamatosan a csapból is az folyik, hogy LMBTQ jogok így, gender ideológia úgy, egynemű párok házassága, stb. Nekem meg ez nem tetszik. De nem akarom megtiltani, hogy erről beszéljenek, hát más se akarja, hogy én miről szeretnék, akár választóként, akár jelöltként. El kell helyezni ezt a kérdést térben, időben, a választási rendszerben, hogy ennek mi a realitása, s bele kell menni ezekbe a vitákba, mert csak úgy lehet közelebb hozni a magyarok és a szlovákok történelem-látását vagy a történelemről való gondolkodását. S persze, ez úgy tűnhet, hogy ez a próbálkozás negatív irányba mutat, de ha vannak olyan történészek, akik meg akarják érteni közös múltat, akkor közös pontokat keresve ezekkel a történészekkel el lehet indulni egy úton.

Pár héttel ezelőtt nyilvánosságra hozott egy molinótervezetet, amelyet a közösségimédia-platformján borítóképként tett közzé. Ezen azt hirdeti, hogy egyenlő jogokat és saját vármegyét a felvidéki magyaroknak. Mit ért ezalatt? Mert ugye emiatt is többen támadták?

A párt programjában benne van az a pont, amiről már az aktuality.sk-n is beszéltem, nevezetesen az, hogy a természetes régiók szerint szeretnénk kialakítani az új vármegyerendszert, és hát nem csak mi szeretnék ezt, hanem az egyes szlovák többségű térségek vezető képviselői, illetve lakosai is. Említettem ugye Árvát és Szepességet is. És elsősorban nem az a cél, hogy a vármegyének magyar többsége legyen, de ha a természetes régiókat vesszük alapul, akkor a lakosság nagyobb része egy déli vármegyében magyar nemzetiségű lesz. De amúgy meg miért ne fogalmazhatnánk meg azt, hogy szeretnénk egy magyar többségű megyét, hisz ezt úgy fogalmazzuk meg, mint felvidéken élő magyar nemzeti közösség, akik kisebbségben lévő nemzetrész vagyunk a többségi nemzethez képest. Szóval mi alárendelt szerepben ezt miért ne fogalmazhatnánk meg, hogyha a 2000 es években - sajnos az akkori Bugár-féle MKP asszisztálása mellett – a többségi szlovák nemzet úgy alakította ki a vármegyéket, hogy nem valami mellett érvelt, hanem a magyar nemzeti közösség ellen, mivel annak az volt a lényege, hogy csak nehogy olyan megyei struktúrák jöjjenek létre, ahol esélye van annak, hogy egységes magyar párt indulás esetén magyar vezetése lesz az adott megyének.

Szóval ez a szlogen nem szól másról, mint arról, hogy egyenlő állampolgárai legyünk ennek az országnak – mert bizony nagyon nem vagyunk azok – és hogy legyen egy vagy kettő (vagy három vagy több) olyan megye a déli régiókban, melyeket olyan természetesen régiókon, illetve az ezeréves magyar államban létező vármegyék alapján alakítottak ki, melyben a magyarság aránya többségben van.