CINK

Mi lenne gáz nélkül Németországban? 2022. márc. 23.

Portálunkon többször foglalkoztunk a németországi zöldek új direktíváival, az atom tiltólistás helyezésével, a franci atomlobbival, és persze a megújulók csődjével is. Most Krisztina Koenen a Neokohnon megjelent írását szemlézzük, mely a mai, háborús térbe rakja a német energiaszükségleteket. 

A német Zöldek eredeti terve az volt, hogy teljes mértékben megújulókra állnak át, így nap- és szélenergiára, valamint „zöld hidrogénre”. Utóbbi úgy néz ki, hogy megújuló forrásból származó áramból elektrolízissel vizet bontanak, majd az így keletkező dihdrogén-molekulát aztán áramtermelésre használják fel. Kicsit kacifántos, s a jelenlegi technológiákkal (tehát olcsóbb megújuló energia és hatékonyabb elektrolízis nélkül) két-háromszorosa egy kilogramm hidrogén előállítása zöld módszerekkel a fosszilis termeléshez képest. A többi hátrányról (és néhány előnyéről) itt olvashatunk. 

„Amíg ez az átállás folyamatban van, addig különösen hatékony gázerőművekkel kell a szén- és atomerőművek lekapcsolása miatt keletkező energiahiányt pótolni“ – fogalmaz Krisztina Koenen. Ez az átállás pedig a háború nélkül is elég nagy feladat lenne, a szén- és atomerőművek lelövése után csak a gázerőművek segíthetnek, ha véletlenül nem süt a nap, vagy nem fúj a szél. 

A cikk szerint mindez azt jelenti, hogy Németországnak 2030-ig mintegy ötven, 800 megawatt teljesítményű gázerőműre van szüksége. A jelenlegi tendencia szerint, merthogy a németek mindeközben nemcsak a gyertya-cserépkombót, hanem az elektromos fűtést is propagálják. Befektetőket pedig elég nehéz találni fosszilis energiahordozókba, hiszen néhány éve keresztes háborút folytatnak ellene. 

Sokan pedig annyira elhitték a megújulók hatékonyságát, köztük a FDP, vagyis a szabaddemokraták elnöke, Christian Lindner is, hogy feleslegesnek tartják a biztosítékként rendelkezésre álló erőműveket. „A megújuló energiák feloldják a függőségeinket” mondta minap, „a megújuló energia a mi szabadságenergiánk”. „Szép kis szabadság, amelyik az időjárás diktatúrájának rendeli alá magát” – jegyzi meg találóan Koenen. 

A Németországba importált gáz 51 százaléka eddig Oroszországból származott, a gázmennyiség pedig az energiatermelés 26,4 százalékát fedezi. Az elsődleges energiafelhasználáshoz a megújulók 16,5, az olaj 34,3, az atomenergia a három maradék atomerőművel 5,9, és a szén 15,5 százalékkal járul hozzá. Húszmillió háztartás, a német háztartások fele, fűt gázzal. Vagyis a német emberek ellátása jócskán függ az orosz gáztól.

A zöld és vegán – nem török, német – mezőgazdasági miniszter, Cem Özdemir azt nyilatkozta, hogy a Putyin elleni harc egyik eszköze lehetne, ha kevesebb húst ennénk, mert ezzel az energiafelhasználást, és a tőle való függést csökkentenénk. Voltak azért józanabb hangok is, a feminista értékeket védő külügyminiszter, Annalena Baerbock is óva intett az importok felfüggesztésétől, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy a németek megbarátkoznak legfőbb mumusukkal, az atommal, és mégsem állítanak le három erőművet. 

Aztán jött a gazdasági és klímavédelmi miniszter, Robert Habeck, és bejelentette, hogy nemnem, az atomnak mennie kell, inkább kiépítik a megújulókat.

Habeck arról híresült el, hogy bejelentette, hogy az eddig érvényben levő jogállami előírásokat, amelyek a környezetet, az ott élő polgárokat és az állatvilágot elhivatottak megvédeni, semmibe fogja venni, ha a megújulók kiépítéséröl van szó. A Neokohnon megjelent cikk apropójaként épp az ő közel-keleti útjai szolgáltak, amikor olajsekeknél kilincselve próbálja pótolni a potenciálisan kieső orosz olaj- és gázszállítmányokat. Ez a német szemellenzős gyűlölete az atomenergiának (mely' műfajában nem egyedülálló a történelemben) önmagában kellemetlen, viszont a Zöldek voltak azok, akik korábban (tegyük hozzá, jogosan) bírálták a mélyvahabbita Szaúd-Arábiát.

Ennél kellemetlenebb, hogy Habeck így fogalmazott: „mi, Zöldek nem teszünk különbséget jó és rossz diktátorok között, ahogyan éppen kedvünk tartja”. Ezek után nem csoda, hogy míg a sejkek aranyozott trónuson ültek, addig a klímaügyi minisztert sámliszerű ülőalkalmasságra ültették. Legyinthetnénk, de ugye a diplomáciában minden okkal történik. 

Sőt, a Zöldek nekiestek a Bayern Münchennek is, mert Katar szponzorálta őket, mindemellett a világbajnokság bojkottját követelték a katari emberi jogi helyzet miatt. A katari helyzetről portálunk már beszámolt, s a Zöldek kritikái is helytállóak, és akkor még megfeleltek az értékelvű külpolitikának. Mára pedig fordult a széljárás.

Elnézve az ukrán helyzetet, ahol Németország az ukrán ellenállás egyik legvérmesebb pártolója, megindult a találgatás, mi történne akkor, ha maguk az oroszok döntenének úgy, hogy nem szállítanak több gázt. A német tárolók töltöttsége olyan 35 százalék körül mozog, s utánpótlás híján pár hét alatt kiürülnének. Emellett pedig a német kormányzat a gazdasági szereplőket az orosz gázimport leállítására készítik fel. Már az érintett üzemekkel is tárgyaltak, de a kormány nem akarja a terveket nyilvánosságra hozni, mert „a téma nagyon kényes, és nem akarjuk a nyilvánosságot elbizonytalanítani”. A hálózati felügyelet azonban megerősítette, hogy „tárgyalások vannak folyamatban a válság előkészítésére az ipar és az energiagazdaság képviselőivel”.

(Neokohn, nyitókép: