CINK

Mi lesz velünk futball nélkül? 2026. szept. 9.

A Lévai járás térképe tele van régi és mai futballcsapatok nyomaival. Kék labdák jelzik, ahol még él a futball, pirosak pedig azokat a helyeket, ahol valamikor még volt csapat, volt mérkőzés, volt vasárnapi program – de mára elcsendesedett a pálya.

És talán ez az egészben a legszomorúbb. Egy futballcsapat megszűnésével ugyanis nem csak egy csapat tűnik el. Eltűnik valami abból is, ami egy falut közösséggé tesz.

Az idősebb generációnak nem kell elmagyarázni, mit jelentett régen a vasárnapi futball. A régebbiek még emlékeznek arra az időre, amikor a JRD támogatta a helyi futballt.

Valamikor egészen természetes volt, hogy egy falunak van futballcsapata. Ebéd után az ember felvette a kabátját, és elindult a pálya felé. Ott voltak a játékosok, a gyerekek, az apák, a nagyapák. Ismerős arcok, beszélgetések, nevetés, néha egy kis bosszankodás a bíró miatt, egyes helyeken néhány pofon is elcsattant a barátság jegyében. A pálya szélén mindenki ismert mindenkit. 

A gyerek pedig nézte a nagyokat. Talán ott döntötte el, hogy egyszer ő is focista lesz. Ma pedig egyre több faluban nincs már mit nézni.

A vasárnap délután csendesebb lett. A pálya üres. Sok helyen már gaz nő rajta. A kapuk mögött nincs gyerekzsivaj, a szertár ajtaja zárva marad. És lassan megszokjuk, hogy nincs mérkőzés.

Pedig ezt nem lenne szabad megszoknunk. Mert ahol egyszer megszűnik a futball, ott nagyon nehéz újra elkezdeni.

Sajnos az is egyre gyakoribb, hogy sokan már csak pénzért vállalják a falusi futballt. Ez pedig teljesen más világ, mint amikor valaki azért húzta fel a helyi csapat mezét, mert az volt a saját faluja, a saját közössége.

Nem akarok senkit elítélni. A játékosnak is van családja, munkája, ideje. De közben azt is látni kell, hogy ha egy klub működése kizárólag azon múlik, hogy mennyit tud fizetni a játékosoknak, akkor egy kis falu nagyon nehéz helyzetbe kerül.

A játékosok közben felnőnek vagy elköltöznek. Az utánpótlás elfogy. Kevés a gyerek, és ha nincs gyerekcsapat, néhány év múlva nincs honnan felnőtt játékost adni a nagycsapatnak sem. Ha pedig nincs nagycsapat, a következő generáció már nem azt látja, hogy „itt van a mi csapatunk”, hanem azt, hogy „itt valamikor fociztak”.

És így tűnik el lassan egy hagyomány. Nem egyik napról a másikra. Hanem észrevétlenül.

Egy elmaradt szezon. Egy megszűnt utánpótláscsapat. Egy utolsó mérkőzés. Aztán bezár az öltöző, a pálya fölé nő a gaz, és egy idő után már csak az idősebbek emlékeznek arra, milyen volt, amikor még megtelt a pálya széle.

A Lévai járásban ma a 89 településből mindössze 33-ban van aktív felnőtt futballcsapat.

33 helyen még van remény. De a többi helyen sem szabad lemondani a futballról.

Ezért fontos, hogy erről beszéljünk, és ezért fontos az is, hogy Csonka Ákos, megyei képviselő-jelölt felhívta a figyelmet erre a problémára. Nem valami távoli, elvont dologról van szó. Ez itt van nálunk. A saját falvainkban, a saját pályáinkon, a saját gyerekeink életében.

Ha komolyan gondoljuk, hogy élhető falvakat és erős helyi közösségeket akarunk, akkor a falusi futball mellett is ki kell állnunk.

Támogatni kell a klubokat. Támogatni kell az utánpótlást. Segíteni kell a pályák rendbetételét. Segíteni kell azokat az embereket, akik még vállalják a klubok működtetését.

Nem kell minden faluból bajnokcsapatot csinálni. Nem ez a lényeg.

Az a lényeg, hogy legyen egy hely, ahová a gyerek elmehet focizni. Legyen egy edző, aki foglalkozik vele. Legyen egy csapat, amelynek szurkolhat. Legyen egy pálya, ahol vasárnap délután újra történik valami.

Mert a falusi futball értékét nem az határozza meg, hány néző áll a pálya mellett, vagy hányadik ligában játszik a csapat. Hanem az, hogy hány embernek jelent valamit.

És itt, nálunk, még mindig sok embernek jelent. Ezért én nem szeretném, hogy egyszer majd a gyerekeinknek  már csak mesélni kelljen arról, milyen volt régen a vasárnapi meccs. Nem szeretném, hogy a régi pályákon csak a gaz nőjön. Nem szeretném, hogy újabb és újabb piros labdák kerüljenek a térképre.

Ahol még van futball, ott van mit megmenteni. Fogjunk össze érte, amíg nem késő. Mert egy falu futballcsapata lehet, hogy kívülről csak egy csapat. De nekünk az otthonunk egy darabja.