LESZ, LESZ, LESZ

Mi, magyarok… 2024. júl. 17.

Nem hívtunk ide senkit, mégis jöttek. Átgázoltak rajtunk, belénk szórták a magvaikat, aztán mi meg nagy áldozataink árán elkergettük őket. A magvaikból meg magyarokat neveltünk. Erőseket, szépeket és okosokat, Magyarokat!

Mi, magyarok a kihalt falvainkban a Szent Korona népeit telepítettük a Parciumba, Alföldre, Délvidékre, a Mátrába, akik aztán megtartották magukat tótoknak, szerbeknek, de úgy, hogy közben magyarok is lettek.

Jöttek a svábok a Dunán és ahol partra szálltak, falvakat alapítottak, jószándékkal. Igaz alattvalói az őket óvó királyoknak.

Sokszínű, soknemzetiségű ország volt a Magyar Királyság.

A nemzetek együtt éltek, egymást erősítették és együtt védték az országot, amely átjárható volt a Tátrától a Gyimesekig, Őrvidéktől a Vereckei hágóig és mindennek Buda, majd Budapest volt a szíve.

Mintha egy középkori. Kárpát-medencei EU-t építettünk volna anno!

Mi, magyarok befogadó és toleráns nép voltunk és azok is vagyunk.

Mi, magyarok viszont nem tűrtünk idegen zabolát.

Most sem tűrünk.

Ránk, magyarokra akarják sütni a nacionalista, az idegenellenes billogot.

Ránk, akik a jószándékú vándort befogadtuk és együtt éltünk vele, a gyilkos ellenséget elkergettük és megvédtük magunkat, miközben olyan vérveszteségeket szenvedtünk a létezésünk alatt, amibe más nemzetek belepusztultak volna.

Más nemzetek viszont hódítottak, leigáztak népeket, rabszolgasorsba döntöttek kontinenseket, és ezzel oly mértékben befolyásolták a világtörténelmet, hogy abba a mai civilizáció akár bele is roppanhat.

És ezek, ezek a tömeggyilkosok és rablók akarják nekünk, magyaroknak megmondani, hogy milyenek legyünk.

Na ide figyeljetek, gyilkosok!

Mi magyarok, tudjuk, hogy milyennek kell lennünk.

Olyannak, amilyenek voltunk és vagyunk több mint ezerszáz éve a jelenlegi, ideiglenes határok fölötti Magyar Hazában.

Mi, magyarok voltunk, magyarok vagyunk és magyarok leszünk!

Isten áldásával maradtunk magyaroknak, megbűnhődve múltunkat és már a jövendőnket is!

Ti, gyilkosok, semmit nem bűnhődtetek meg mindabból, amit elkövettetek az elmúlt századokban, mi több, abból éltetek és éltek a mai napig. A gyarmataitokból.

Ráadásul az elmúlt évtizedekben belőlünk is éltek, mint újkori gyarmataitokból, igaz, szofisztikáltabb módon, de a módszer ugyanaz.

Ezidáig ez így volt, de „lészen csillagfordulás megint”…

Mi magyarok, ezt tudjuk.

Mi olajozzuk a csillagok tengelyét!

Mi készen állunk.

Mi, magyarok.

Isten legyen velünk!