ITT A PIROS, HOL A PIROS

Mindennapi lázadásaink a csehszlovák szocializmusban 2024. febr. 6.

Nagyon nehéz lesz elmagyarázni a jelenkor fiataljainak a kommunisták által létrehozott szocializmus bizonyos szegmenseit.

Egyszer egy nagypapa megpróbálta imigyen: tudod kisunokám, akkoriban rengeteget álltunk sorban a boltoknál. Na de most is, mi is sorban állunk, nagypapa – replikázott az unoka. Csak most tele kosárral kifelé, akkor meg egy nyüves hiánycikkért, befelé! – jött a válasz. Feel the difference...

A totális ellenőrzés az élet minden területén ott volt. Erre a legjobb példa a tintás nyomtató esete. Magánkézben, otthon nem lehetett nyomtatója senkinek, nem is árultak boltokban nyomtatót. Miért? Azért mert a nyomtatóval sokszorosítani lehetett volna bármit, és a kommunista diktatúrában semmit nem lehetett terjeszteni, csak a kommunisták által engedélyezett irományokat. Mondom semmit! Aki ilynnel próbálkozott, azt börtönbe zárták a rendszer megdöntésének vádjával. A vállalatoknál a nyomtatót csak megbízható beosztott kezelhette. Egy elkülönített helyiségben volt, és akárki nem férkőzhetett hozzá. Esélye sem volt senkinek a kommunisták tudta nélkül véleményt írni, mondani és terjeszteni.

A fiatalok életét ezer módon szabályozták. A világból csak olyan információkat engedtek be és adtak tovább, amelyek nekik megfelelt. Ne felejtsétek el, fiatal barátaim, hogy nem volt internet, nem volt szabad átjárás a határokon (még a szocialista országok között sem!), tehát volt egy ellenőrzött állami tévécsatorna, egy állami rádió és csak a kommunista párt által szigorúan cenzúrázott nyomtatott újságok, a fiatalság számára is.

Az akkori (Cseh)szlovákia fiataljai nagy részben a jóval megengedőbb Kádárista Magyarországról igyekeztek beszerezni minden információt a maguk számára: színes újságokat, lemezeket, ruhákat. Ugyanis tudni kell, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az életet a szürke ötven árnyalata jellemezte.

Ha az abban az időben élő embereket megkérdezem, hogy mi volt a legdeprimálóbb a szocializmusan, a legtöbben a következőt mondják: nem voltak színek! Csak vörös vászonra sárga színnel felfestett jelszavak voltak a dögszürke falakon.

A fiatalok abban az időben fokozatosan, kreatívan kialakították a saját, lázadó divatjukat, amely szembement a szocialista erkölccsel.

Magas szárú, fehér kínai tornacipő (ezt lehetett kapni az itteni boltokban is), Magyarországról behozott farmernadrág, térdig érő, bő fehér ing (a Priramis együttes zenészeinek öltözékét utánozva), hosszú haj és (batikolt) vászontáska.

Ez a viselet üzenet volt és egyben kiállás egy általunk megálmodott világért, hiszen nemhiába üvöltötte mindenki Révész Sanyival, hogy „szabadnak születtem!“.

A szabadság volt az a tabu, amely utáni vágy aztán megdöntötte azt az avitt csehszlovák szocialista rendszert, persze tudjuk, hogy a háttérben már megszületett a csendes kiegyezés Gorbacsov és Reagan között, de azért az emberek nélkül nem történhetett volna meg a falak, a határok lebontása, hogy egy új, szabad és egészen más, szerethetőbb világot hozzunk létre a gyermekeinek. Részben sikerült is, de az utóbbi években veszélyes, ultraliberális tendenciák ütötték fel a fejüket a társadalmakban, amelyekkel a fiatalokat igyekeznek befolyásolni, amire nem árt odafigyelni.

Úgyhogy, kedves gyerekek: el ne ba...baltázzátok!!!

Utóirat: kommentben jöhetnek az akkor divattal kapcsolatos emlékek!

(Nyitókép: teraz.sk)