ITT A PIROS, HOL A PIROS

Mindent felforgathat Trump, Putyin és Hszi Csin-ping találkozója, Orbán Viktor kapóra jönne nekik 2026. okt. 30.

Az ukrajnai háború, az iráni konfliktus és a nukleáris fegyverek kérdése is meghatározhatja Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping esetleges sencseni találkozójának napirendjét. Az elemző szerint Washington, Moszkva és Peking számára egyaránt előnyös lehet a diplomáciai közeledés, a három nagyhatalom stratégiai érdekei között azonban jelentős különbségek vannak.

Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben rendszeresen jelentkezünk elemzésekkel a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.

November 18–19-én a kínai Sencsenben rendezik meg az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóját, amelyen a szervezet 21 tagjának vezetői vitatják meg a világgazdaság, a nemzetközi kereskedelem és a térségi együttműködés legfontosabb kérdéseit. A fórum jelentőségét növeli, hogy tagjai között van az Egyesült Államok, Kína és Oroszország is, így a rendezvény alkalmat teremthet Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin háromoldalú egyeztetésére, amelynek lehetőségét orosz részről már felvetették.

Eközben az ukrajnai háború lezárását célzó diplomáciai erőfeszítések is folytatódnak.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentése szerint november első felében, várhatóan Abu-Dzabiban újabb amerikai–orosz–ukrán tárgyalásokat tarthatnak. Moszkva nyilatkozatai alapján a felek már megállapodtak a háromoldalú egyeztetések folytatásáról, a következő forduló pontos időpontja azonban még nem végleges. A két diplomáciai esemény összefügghet egymással, a sencseni nagyhatalmi egyeztetés ugyanis előmozdíthatja az ukrajnai rendezést, a háború lezárásához szükséges konkrét megállapodások azonban elsősorban a közvetlen béketárgyalásokon születhetnek meg.

Kosztur András geopolitikai elemzőt többek között arról kérdeztük, milyen jelentősége lehet egy esetleges sencseni nagyhatalmi csúcstalálkozónak, milyen politikai és stratégiai érdekek mentén alakíthatja álláspontját Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping, valamint milyen megállapodások szolgálhatják az Egyesült Államok, Oroszország és Kína céljait. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen érdekek fűződhetnek a három nagyhatalom részéről Orbán Viktor esetleges ENSZ-főtitkári jelölésének támogatásához.

Kosztur András szerint egyre valószínűbb, hogy létrejön a nagyhatalmi csúcstalálkozó Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin között a kínai Sencsenben, legalábbis az orosz nyilatkozatok alapján már zajlik az előkészítése.

„A legjobb érv a találkozó mellett, hogy maga a lehetőség adott, hiszen mindhárom állam vezetőit egyébként is várnák az APEC-csúcs helyszínén” – tette hozzá az elemző, aki szerint mindhárom ország diplomáciai sikerként értékelhetne egy ilyen találkozót, függetlenül attól, hogy sikerül-e áttörést elérni a közöttük felvetett kérdésekben.

Az oroszok egy háromoldalú csúcs révén megerősíthetnék pozíciójukat, és azt az önképüket, hogy Oroszország a világ egyik meghatározó, az Egyesült Államokkal és Kínával egy súlycsoportba tartozó hatalma. Kína házigazdaként növelhetné diplomáciai súlyát, Donald Trump pedig régóta megállapodásra törekszik a másik két országgal több kérdésben is, és a találkozó révén talán egy lépéssel közelebb kerülhetne ezekhez. Az amerikaiak emellett a sencseni eseményre egy újabb, Miamiban rendezendő találkozó előkészítéseként is tekinthetnének, hiszen decemberben Donald Trump látja vendégül a G20-államok vezetőit

– mutatott rá Kosztur András.

A nagyhatalmi érdekekre részletesebben kitérve az elemző elmondta, Moszkva számára azért is fontos az orosz–amerikai viszonyban mutatkozó javuló tendencia megerősítése, mert szeretné elérni, hogy az Egyesült Államok a félidős választások után se térjen vissza Ukrajna támogatásának korábbi szintjéhez. Ez elsősorban a Biden-kormányzat idején biztosított jelentős katonai és pénzügyi segítségnyújtás, illetve a nagyszabású amerikai fegyverszállítások újbóli kiterjesztését jelentené.

Donald Trump az ukrajnai rendezés mellett a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos megállapodás lehetőségét is felvetette a találkozóval összefüggésben. Az amerikai elnök régóta szeretné elérni, hogy az orosz–amerikai atomfegyver-korlátozási egyezményekhez Kína is csatlakozzon. Kosztur András azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy Peking, amely a másik két nagyhatalomnál jóval kisebb nukleáris arzenállal rendelkezik, eddig nem mutatott hajlandóságot erre. Az elemző nem is tartja valószínűnek, hogy a kínaiak érdemben változtatnának az álláspontjukon. Úgy véli, a háromoldalú csúcs létrejötte körüli bizonytalanság elsősorban Kína hozzáállásával függhet össze, Peking számára ugyanis nem világos, milyen célt szolgálna egy ilyen találkozó.

Peking külpolitikai doktrínájába nem feltétlenül illeszkedik egy olyan találkozó, amelyről a nyugati sajtó már valamiféle »új Jaltaként« ír. Hivatalosan mind Kína, mind Oroszország a nemzetek közötti egyenrangú kapcsolatok alapelvét és a globális kormányzás fontosságát hangsúlyozza. Ezzel nehezen egyeztethető össze az a narratíva, amely a háromoldalú csúccsal összefüggésben »a világ újrafelosztását« vetíti előre. Ami miatt mégis érdemesnek tarthatják a találkozó megszervezését, az az, hogy mindkét ország szívességet tehet általa az amerikaiaknak, csökkentve ezzel a Washingtonnal való konfrontációt

– fejtette ki az elemző.

Kosztur András szerint az oroszok azzal tehetnének szívességet Washingtonnak, hogy a kínaiakat is tárgyalóasztalhoz ültetik a nukleáris fegyverek kérdésének megvitatására, Peking pedig azzal, hogy megpróbálja rávenni Moszkvát az amerikaiak által javasolt kompromisszumok elfogadására az ukrajnai háború rendezésének ügyében. Ezek a területi viták rendezését, a tűzszünet feltételeit, az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákat és az Oroszországgal szembeni szankciók esetleges enyhítését érinthetik.

„Arról persze csak találgatni tudunk, hogy a háromoldalú csúcsot megelőzően a kínaiak és az oroszok miről egyeztetnek egymás között, megállapodnak-e valamiben, és ennek nyomán mennyire lennének készek komoly engedményeket tenni az Egyesült Államoknak, illetve mit várnának cserébe” – jegyezte meg Kosztur András.

Az Egyesült Államok érdekeivel kapcsolatban az elemző úgy fogalmazott, hogy Washington számára az ukrajnai háború és a nukleáris fegyverek kérdése mellett az iráni konfliktus miatt is fontos lehet a találkozó, az amerikai vezetés ugyanis szeretné megőrizni Moszkva és Peking semlegességét. Rámutatott, hogy Donald Trump egy közösségi médiában közzétett bejegyzésében az amerikai–orosz dízelmegállapodás megkötésének indokai között említette az iráni konfliktust is, leszögezve, hogy a két ország viszonyának kedvezőtlenebb alakulása esetén Moszkva jóval nagyobb segítséget nyújthatna Teheránnak. „Ez kulcsfontosságú szempont Washington számára, hiszen a szakértők többsége az Irán elleni amerikai csapások kiújulására számít a közeljövőben” – jelentette ki az elemző.

Kosztur András arra is felhívta a figyelmet, hogy már kevés idő van hátra a sencseni csúcstalálkozóig. Ezért kérdésesnek tartja, hogy amennyiben létrejön a háromoldalú egyeztetés, napirendre kerülhetnek-e olyan további, mindhárom nagyhatalmat érintő kérdések, mint a mesterséges intelligencia szabályozása, a világűr militarizálása vagy Kuba helyzete.

Trumpnak, Putyinnak és Hszinek is kapóra jöhetne Orbán

A Wall Street Journal értesülései szerint a Trump-kormányzat Orbán Viktor ENSZ-főtitkári jelölését fontolgatja, és a korábbi diplomáciai egyeztetések alapján arra számít, hogy Oroszország és Kína is támogatná a volt magyar miniszterelnököt. Kosztur András szerint Orbán Viktor alapvetően mindhárom nagyhatalom számára alkalmas jelölt lehet, akinek jelölése valamilyen kompromisszumra utalhatna közöttük az ENSZ jövőjét illetően.

„Az ENSZ reformjának szükségességéről széles körű egyetértés mutatkozik a politikusok és a nemzetközi szakértők között, de arra nincs egyértelmű válasz, hogyan lehetne megvalósítani az átalakítást. Donald Trump nyíltan hangoztatja fenntartásait a szervezettel szemben, miközben Oroszország és Kína továbbra is annak kiemelt jelentőségét hangsúlyozza. A nagyhatalmak együttműködése nélkül azonban aligha lehet olyan reformokat végrehajtani, amelyek révén az ENSZ valóban hatékonyan járulhatna hozzá a globális problémák megoldásához” – fogalmazott az elemző.

Úgy véli, ha a három ország megállapodna egy közösen keresztülvitt reformról, annak menedzselésére Orbán Viktor vélhetően alkalmas figura lenne. „Máskülönben a politikusi karakterétől eléggé távol álló, bürokratikus feladat az ENSZ irányítása annak jelenlegi formájában. A volt miniszterelnök jelölése előtt két nagy akadály tornyosulhat. Egyrészt most a latin-amerikai országok sora következhet, egy európai jelölése úgy, hogy most is európai főtitkára van a szervezetnek, könnyen kiválthatja a globális Dél ellenkezését – ezt Moszkva és Peking bizonyosan kerülni szeretné, így a déliekkel való előzetes egyeztetés is fontos lehet. Másrészt az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójoggal bírnak a britek és a franciák, akik szintén megakadályozhatnák Orbán Viktor jelölését. Már ha az valóban felmerülne, hiszen eddig csupán sajtóértesülésekről van szó” – mondta Kosztur András az Indexnek.

Szerdán beszámoltunk arról hogy Jean-Noël Barrot külügyminiszter a francia szenátusban kijelentette: Franciaország nem támogatja Orbán Viktor ENSZ-főtitkárrá választását. A jelölésről és az ENSZ-főtitkár megválasztásának folyamatáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

(Index)