CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Mint kabáton a szakadás! 2021. dec. 21.

A legutóbbi, és immár a sokadik, egymás után következő közvélemény-kutatási adatok alapján megállapítható, hogy a Szövetség az egyetlen párt Európában - beleértve Romániát is, ami valljuk be, nem mindig evidens, hogy Európa -, amely az egyesüléssel kevesebb lett, mint az egyesülés előtt.

A matematika, miszerint a 4+2+0,1=6,1, itt csak annyira jött be, mint az a geometriai igazság, hogy a párhuzamosok találkoznának a végtelenben, és talán előbb számol el Chuck Norris a végtelenig kétszer, minthogy ebből 6% lenne. A mostani méréssel éppen csak picit előzzük felülről a félzsíros, Jednotás tartós tejet, ami 3,5% lévén a hibahatáron belül, vagy a tehenet fejő fejőnőn felül van.

A párt elnöke erről egyenlőre hallgat, így valószínűleg nem tudjuk meg még karácsony előtt sem, hogy ez akkor most már a cél, vagy csupán az eszköz a siker felé vezető úton, vagy útfélen. Olyannak tűnik nekem ez az erőltetett egységről szőtt álom, mint amikor a kétéves, kiolvasott, szakszervezeti üzemi lapot próbálod eladni az újságárusnál aznapi sajtóként.

Valami nem van jól, és legalább ezt már nem lehet a Covidra fogni.

És azt sem hiszem, hogy ellenzékből nekünk kellene eljátszani a Lengvarský-féle kedves nővér szerepét, akik többet foglalkozunk a kötelező oltás reklámozásával, mint az oltási központok, de mindenképpen többet, mint a felvidéki magyarság jövőképének megtervezésével, ami egyenlőre olyan, mint a Columbo felesége.

Sokat beszéltünk már róla, de még senki se látta.

Apropó, foglalkozunk egyáltalán ezzel? Amit az egyszerű, politika iránt nem, vagy csak néha érdeklődő szlovákiai magyar választó lát, azaz, hogy minden úgy működik, mint amikor külön voltunk, csak most belül. Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda - mondja a népdal. Elnökünk ugyan csak egy van, de van három platformunk, három elnökkel, három szervezőtitkárunk, három sajtótitkárunk, meg mostanra már három ifjúsági szervezetünk, hogy sikeresen bebetonozzuk a jövőbe a jelenben tobzódó ellentéteinket. Három a magyar igazság! Egymásnak ellentmondó kommunikáció, nemzetstratégiai kérdésekben való megosztottság, egocentrikus magamutogatás fizetett, a lőtéri kutyát nem érdeklő hirdetésekben, nemhogy egységes, de semmilyen jövőkép. Parttalan viták a kiegyenlített elnökségi üléseken, ahol mindenki azért imádkozik, hogy a másik táborból valaki ne jöjjön el, mert akkor le lehet szavazni az 50%-kal is a platformot.

Ha minden így marad, akkor szevasz tavasz, de tavaszra se változik semmi, csak melegebb lesz. Bár, már ennek is örül valaki.

Csak semmi pánik, hiszen ez a vonat most van indulóban – énekelhetnék a Szövetség fun klub tagok, ha lenne ilyen, vagy ha van, akkor háromféle, mert egyelőre az összefércelt tartalom még emésztés alatt áll. Ettől függ - mármint az emészthetőségtől -, hogy mi lesz belőle, de ezt a gondolatmenetet nem viszem végig. Ha a megnyilatkozásainkat, beleértve a fizetett hirdetések olvasottságát, ill. ,,like“ számát tekintem, akkor az átlagosan úgy a 3, 5 és 17 között van, amivel leginkább lottózni lehetne, mintsem valamilyen választás alkalmával labdába rúgni a politikában, nem beszélve arról, hogy a tetszikelő jelek 90%-át a Bokor-Bauer-Pálinkás-trió teszi ki, akik már olyanok, mint az előimádkozó asszonyok, akik a sokszor a hirdetést is megelőzik lájkjaikkal. Néha még maga Mózes is tetszik önmagának, ha ló nincs, jó a szamár is alapon, ami nem meglepő, egy egocentrikus, volt Pentás újságírótól. De nincs baj, mert jön már az ifjúsági tagozata az Összefogásnak. Hogy ifjúsági, azt leginkább az alakuló fotón megosztott, az asztalon pangó sörös korsókból lehet felfedezni, mert ennyit már az alapiskolás ballagáson is bevállalnak. Ez gondolom kompenzáció azért, mert nincs párttagságuk.

Legalább lesz, aki kötelezően lájkolja majd a messiás futószalag-posztjait.

Annak azért van egy kis diszkrét bája, amikor apuci politikai pályára irányítja a gyermekét, olyan Kim Ir Szen-es effektus. Már látom amikor apuci kérdezi: No, Teó, mi akarsz lenni, mozdonyvezető vagy traktorista? Nemá! Legyél inkább köpönyegforgató politikus jó pénzért, vagy lehetsz költő száraz kenyéren meg vízen. Nem kérdés! A tehetség az nem számít, ez el van döntve.

A Szövetség szlovákiai magyar párt, itt vannak a választóink, nekünk az ő problémáikra kell megoldásokat találnunk – véli Sólymos, akit a magyarországi választásokba való beleavatkozás gondolatától is kiver a hideg verejték. Nekünk 2024-ben itthon kell jó programmal megszólítanunk az itt élő embereket, a szlovákiai magyarokat - mondja. Az a tény, ami életszerű, hogy 2024-ben itthon kell jó programot összeállítani - nem is vitatkozik ezzel senki -, nem áll szöges ellentétben azzal, hogy legalább elviekben támogassuk azt a politikát, amely a nemzeti megmaradásunkat és Európa jövőjét is döntően befolyásolja. Hacsak a Most-Híd platform nem Márky- Zay Péterben, Jakab Petyában vagy Szabó Timi-kémben látja a magyarság jövőjének felemelkedését a Kárpát-medencében és azon kívül is. Ez a fajta magyarázat pont olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy azért nem iszunk kávét, mert már reggeliztünk.

Én nem akarok egy olyan Európában élni, ahol az LMBTQ európai jószolgálati nagykövete szakállasan Máriának reklámozza magát, és ennek még tapsolnak is örömükben a degenerált politikusok az én adómból. A sokszínűség, amit oly szívesen hangoztat a Híd paltform, szögezzük le, a párton belül nem a szivárványszínűvé válást jelenti, mert azt a választóink döntően nagy többsége elutasítja. Aki ilyen politikát vár tőlünk, az keressen magának egy pride-felvonulást valamelyik nyugat-európai buzi színtéren, van miből válogatni, de átugorhat Budapestre is, ott is vonulnak már a magyar ellenzéki moslékkal karöltve. Van még szabad kar, ne szégyenkezzenek!

Ha 2024-ig fogunk várni azzal, amit kínálni akarunk, akkor lehet csomagolni.

Úgy viselkedünk, mintha nem egy párton belül lennénk, hanem három különböző pártban. Persze érthető, hogy három, de legalább is két és fél féle ideológiának kellene megférnie egymás mellett, de ezt szépen meg lehetne úgy oldani, hogy adjunk az elnöknek egy erős mandátumot, hogy kifelé ő képviselje egyértelműen a pártot, mi meg belül vitázzunk az ideológiák békés egymás mellett éléséről. Akár egy-két „baszd meg“ is belefér.

Ha minden témában háromféle sajtó lesz, hamarosan elérjük az 1,5 %-os, Jednotás tartós tej szintjét. Tényleg ezt szeretnénk? Nem hiszem.

Az emberek nem hülyék, megérzik, ha valami csak a hatalom megszerzéséről, jól fizetett politikai funkciókról, és nem a szolgálatról szól.

Eltelt közel 100 nap a Szövetség létrejötte óta. Adtunk másnak is ennyit, magunknak is jár, de jut-e? Alapvetően fontos kérdésekben sajnos nem állunk az egyszerű emberek, a választóink mellé. Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy az emberi jogok nem korlátozhatóak egy demokratikus államban. Legyen szó bármiről. Nincs egyáltalán jövőbe mutató önkormányzati politikánk. Nincs egyáltalán Európa-politikánk. Hogy akarjuk felépíteni a hamarosan nyakunkon lévő EU-s parlamenti választásokat? A helyhatóságiról meg ne is beszéljünk, ahogy esik, úgy puffan. Ez lesz. Semmi több.

Tényleg elégnek hisszük, hogy majd Nagy Józsi kiáll a kötött pulóverében és farmerében, a választók meg majd döglenek utána, mint a Biolit után a legyek?

Nem lenne ideje már most elkezdeni felépíteni egy stratégiát, irányt? Mit vallunk mi a mai európai értékekből magunkénak? A szakállas Máriát, vagy a fogadjunk be mindenkit, és adjunk nekik lakást, állampolgárságot, ideológiát, a mi gyermekeink meg adósítsák el magukat a lakásra felvett eurószázezres hitelektől? Számunkra mit jelent a család? És jó lenne, ha erről nem Nagy Józsi vagy Orosz Őrs beszélne a kampányainkban. Mi a véleményünk az erős, szuverén nemzetállamokról, vagy a Dobrev-Cseh-Újhelyi-féle hazaárulókról, egy Európai Egyesült Államok víziójáról?

Tudják az emberek, mit akarunk, és mi tudjuk, hogy ők mit várnak el tőlünk?

Látszatcselekvések és önmutogatások vannak nagy egókkal. Fizetett hirdetésben rakjuk fel azt, amit az emberek maguk is értelmezni tudnak, hogy láttathassa magát néhány ember. De tényleg erre van szükség? Berényi József, az MKP platform elnöke a legutóbbi nyilatkozatában arról beszél, hogy vagy eltűnnek a platformok, vagy nem lesz Szövetség. Jól látja, de ezt mondták 1998-ban is az MKP megalakulásakor, majd kitakarították a pártból a nemzeti oldalt.

A partnerek persze máris, még ki se hűlt az ötlet hullája, Agócs Attilával üzentek, hogy akkor világvége. Az ilyen kijelentések után szokott az Univerzum önmagába összeomlani, ahol Agócs lehetne a feketelyuk. Ettől már a galambokkal is egyszerűbb sakkozni. Ha lesz világvége, ami egyszer lesz, az hótziher, hogy nem a a Szövetség platformjainak megszűnése miatt lesz. Megszűnik az magától a mi szánalmasan kispolitikai homokozónk nélkül is.

Ideje tudatosítanunk, hogy jelenleg olyanok vagyunk, mint a kabáton a szakadás. Ha igaz, máma már az sem hasad tovább, még akkor sem, ha álmunkban még a villamos is csenget egy kicsit. Ébresztő, mielőtt minket is elütne, a villamos. Volt már ilyen a politikában, nem is olyan régen, nem is olyan messze.

Nyitókép: milleniumkozpont.hu