7832

Nagycsütörtök az utolsó vacsora és Jézus elárultatásának napja 2023. ápr. 6.

„A Húsvét nem egyszerűen egy ünnep a többi között, hanem az „ünnepnapok ünnepnapja”, „az ünneplések ünneplése”, mint ahogy az Eucharisztia a szentségek szentsége (a nagy szentség).

Nagycsütörtökön Jézus utolsó vacsorájára, elfogatására és szenvedéseire emlékezik a katolikus egyház. Ez a nap az oltáriszentség szerzésének, és a papság megalapításának emléknapja.

Ezen a napon hívta össze Jézus a tanítványait és együtt fogyasztották el az utolsó vacsorát. Jézus az utolsó vacsorán vett búcsút tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. Megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadított a bűntől, a halál rabságából. Kenyeret nyújtott tanítványainak és azt mondta: „Vegyétek, ez az én testem”, és bort mondván: „Igyátok, mert ez az én vérem.”

Leonardo képén azt láthatjuk, amikor Jézus kijelenti: „egy közületek el fog árulni!” A tanítványok hármas csoportokba tömörülnek, és megijednek a döbbenetes szavaktól. Vannak, akik hátrahőkölve tiltakoznak. Mások egymást kérdezik. Mások érdeklődnek Krisztustól, hogy kire gondol. Júdás, a Mester a jobb keze felől tartózkodik, tőle eltávolodva. Megretten az elhangzott szavaktól, és attól, hogy Jézus a szívébe lát. Az alakok heves mozdulatokkal reagálnak.

A vacsora után Jézus tanítványaival a Getsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. A tanítványok azonban elaludtak, nem virrasztottak mesterükkel. Itt a Getsemáné kertben árulta el Júdás Jézus kilétét a katonáknak, akik elhurcolták.

A nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nncs harangozás. Az esti „utolsó vacsora miséjén” a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok, kezdetét veszi a legmélyebb gyász. Nagycsütörtökön „a harangok Rómába mennek”, s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra.

A legenda szerint volt, aki valóban elment a harangokkal Rómába. 1674 nagyszombatján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés, amikor a templom tornyába felment, ott talált egy idegen öltözetű fiatalt, mély álomba merülve. Nagy nehezen fölébresztette, aki megdöbbenve nézett szét maga körül, s alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre elmondta, ki ő, és hogyan került ide. Neve is fennmaradt, Kopeczky Mihály, késmárki diák volt, aki szerette volna látni az örök várost Rómát, és annak híres templomait. Mivel azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába mennek, úgy döntött, hogy a haranggal együtt ő is megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza addig, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Sok helyen azt tartották, hogy a harangok azért mennek Rómába, mert az a világ szíve, ahonnan hangjuk az egész földre elhallatszik; a föltámadáskor megszólaló harangot Rómából vélték hallani.

A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepeléssel történt. Régen a harangozó irányításával gyermekek végezték ezt, akik kisebb csoportokba szerveződve kerepelve járták körül a falu utcáit. A kereplést szokásában a gonoszt elűző zaj keltése jelenik meg.

Nagycsütörtököt zöld csütörtöknek is nevezték, sokféle friss sóskát, spenótot, vagy épp csalánt főztek, s az a hiedelem járta, hogy így jobb lesz a termés. A csirkéket s friss zöldséggel etették.

Régebben ebben az időszakban a parasztok megtisztították portájukat és szerszámaikat, kitakarították épületeiket, de nem csupán a házuk tájékán tettek rendet, hanem a lelkükben is, meggyónták bűneiket.

A mai rohanó világban is térjünk vissza őseink hitéhez, csendesedjünk el, szánjunk időt a testi-lelki megtisztulásra.