CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok! 2025. aug. 2.

Ma 53 éve annak, hogy a Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusa úgy döntött: emléknapot kell tartani a Porajmos, vagyis a roma holokauszt áldozatainak tiszteletére. 2015-ben ezt az Európai Parlament is hivatalosan elismerte, augusztus 2-át pedig azóta European Roma Holocaust Memorial Day néven tartják számon.

De nekünk, felvidéki magyaroknak nem Brüsszel kalendáriuma diktálja az emlékezést. Mi tudjuk, hogy ez a történet nem valahol Nyugat-Európában, nem egy dokumentumfilmben, hanem a saját falvainkban is íródott.

A Porajmos – magyarul „elpusztítás” – nem csak egy szó. Több százezer áldozatot jelent. Családokat, sorsokat, történeteket. 

És mit kezdünk ezzel ma, 2025-ben, Felvidéken?

Elsősorban azt kell felismernünk, hogy a felvidéki magyar közösség sorsa elválaszthatatlan a roma közösség sorsától. Mert ők itt élnek velünk, sok esetben magyar anyanyelvűként, sok helyen egy iskolapadban, egy utcában, egy munkahelyen.

És igen: elérkezett az idő, hogy ne csak beszéljünk róluk, hanem beszéljünk velük. Be kell vonni őket a közéletbe. Oda kell állni melléjük, nemcsak a kampány során, hanem a valódi társadalmi emelkedés útján is. Nem elég zsák krumplit osztogatni, ha közelednek a választások, valódi politikai megszólításra van szükség.

Mert ha mi nem szólítjuk meg őket, akkor majd megteszik mások. És akkor csodálkozunk, ha a roma szavazatok más irányba mennek, ha közösségük manipulálható marad. Pedig a roma emberek, különösen a magyar identitásúak, potenciális szövetségesei egy nemzeti alapú közéletnek. Csak el kell hozzájuk jutni, méltósággal, egyenes gerinccel, hitelesen.

És itt az ideje, hogy kimondjuk végre: a felvidéki romák nem teher, hanem lehetőség. Nem „probléma”, amit kezelni kell, hanem emberek, akikkel közösséget kell építeni. 

Mert a magyarság megmaradásához erős szövetségesek kellenek. Ott, ahol még lehet számítani egymásra. És a felvidéki magyar roma közösség ilyen.

Ne féljetek, magyarok – megjöttek a cigányok! Ne csak akkor jöjjenek, amikor baj van. Hanem jöjjenek az iskolákba, a templomokba, a kulturális eseményekre, a helyi közéletbe, és igen, az urnák elé is.

Nem kérnek többé könyöradományt. Társadalmi felemelkedést kérnek. Lehetőséget. És elszántságot. Az emlékezésnek ez a dolga: nemcsak múltba nézni, hanem jövőt építeni.