LÓSZART, MAMA!

Negyedszer is nekifutna az ellenzék Šimkovičová elmozdításásnak 2026. nov. 13.

Ismét Martina Šimkovičová kulturális miniszter leváltására készül az ellenzék, bár a hétfőre tervezett rendkívüli parlamenti ülést végül nem tartják meg. A Progresszív Szlovákia pénteken stratégiai okokra hivatkozva visszavonta a bizalmatlansági indítványt, de jelezte: a miniszter leváltásáról nem mondott le. Ez már a negyedik ilyen próbálkozás lenne a jelenlegi választási ciklusban. 

Šimkovičová három éve alatt valóban hosszú lista gyűlt össze azokból az ügyekből, amelyek miatt ellenzéki pártok, kulturális szereplők és nemzetiségi szervezetek is bírálták. A PS most elsősorban a kulturális intézményekben végrehajtott személycseréket, a tárca gazdálkodását és Šimkovičová parlamenti bizottságoktól való távolmaradását rója fel neki. Az ellenzék szerint miközben az intézményeknek takarékoskodniuk kell, maga a minisztérium egyre többet költ. A kulturális tárca ezzel szemben következetesen azt állítja, hogy intézkedései törvényesek, és hatékonyabb gazdálkodást, illetve szakmai rendteremtést szolgálnak.

Gyorsan repülő vezetők

A miniszter egyik első nagy konfliktusa 2024 nyarán robbant ki, amikor néhány nap különbséggel leváltotta Matej Drličkát, a Szlovák Nemzeti Színház főigazgatóját, majd Alexandra Kusát, a Szlovák Nemzeti Galéria vezetőjét. A tárca vezetési és gazdálkodási problémákra hivatkozott, az érintettek és számos kulturális szereplő viszont politikai tisztogatást emlegetett. A döntések után Pozsonyban több ezres tüntetések is voltak.

A személycserék később sem álltak meg. Az Aktuality 2026 tavaszi összesítése szerint addigra már csak kevés, minisztériumi fenntartású kulturális intézmény élén maradt olyan vezető, aki Šimkovičová hivatalba lépése előtt is betöltötte posztját. A tárca szerint erre a rossz működés és a gazdálkodási problémák miatt volt szükség, kritikusai viszont 

lojalitási alapú kádercserékről beszéltek.

RTVS-ből STVR – betűcsere, nagy balhé

Šimkovičová nevéhez kötődik a közmédia 2024-es átalakítása is. Az RTVS-t megszüntették, helyére létrejött az STVR, az addigi vezérigazgató mandátuma pedig idő előtt véget ért. A kormány az objektivitás, kiegyensúlyozottság és átláthatóság javításával indokolta a reformot, míg az ellenzék, az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége és több nemzetközi szervezet attól tartott, hogy 

az új rendszer növeli a politikai befolyást a közmédiában.

A Művészeti Alap, vagyis az FPU átalakítása szintén folyamatos konfliktusokat hozott. A törvénymódosítással megerősödött a miniszter által kinevezett tanácstagok szerepe a támogatásokról szóló döntésekben, majd több régi tanácstagot is leváltottak. Šimkovičová szerint arra volt szükség, hogy a közpénzek elosztása felett nagyobb legyen az ellenőrzés; ellenzői szerint ezzel a szakmai autonómiát gyengítették.

A 2025–2026-os konszolidáció sem maradt következmények nélkül: a miniszter saját közlése szerint 

az alárendelt kulturális intézményekből mintegy 400 álláshelyet szüntettek meg.

Šimkovičová szerint a további leépítés már az intézmények működését veszélyeztetné.

A magyar közösség számára a nyelvtörvény volt a vörös posztó

A szlovákiai magyarok szempontjából azonban nem ezek voltak Šimkovičová legérzéketlenebb lépései.

A kulturális minisztérium 2024-ben kezdte előkészíteni az államnyelvtörvény jelentős szigorítását. A tárca hivatalosan a szlovák nyelv helyzetének megerősítéséről, hatékonyabb ellenőrzésről és az egyértelműbb jogalkalmazásról beszélt. Šimkovičová többször hangsúlyozta, hogy a módosítás nem irányul a nemzeti kisebbségek ellen.

A kiszivárgott tervezet viszont komoly tiltakozást váltott ki.

A javaslat egyes változatai szerint 

kötelezővé tették volna a szlovák nyelv kizárólagos használatát többek között a vasúti és közúti közlekedésben, postai szolgáltatásoknál és elektronikus kommunikációban,

miközben a kisebbségi nyelvekre nem szerepelt egyértelmű általános kivétel. Ez akár olyan helyzetet is előidézhetett volna, hogy egy dél-szlovákiai vonaton a kalauz nem beszélhet szabadon magyarul az utassal.

A tervezet a büntetéseket is jelentősen megemelte volna. 

A jelenlegi 50–2500 eurós bírságok helyett egyes jogsértéseknél vállalkozók esetében 1000–10 000, jogi személyeknél 5000–15 000 eurós szankciók szerepeltek, ismételt esetben pedig még ennél is magasabb összegek. 2025 nyarán a minisztérium továbbra sem mondott le a módosításról, 

a tervezet alsó bírsághatára akkor húszszorosára, 50-ről 1000 euróra emelkedett volna. 

A kisebbségi kormánybiztos, Horony Ákos is kifogásolta a szigorítást.

Az ügy akkora visszhangot váltott ki, hogy a magyar külügyminisztérium is érdeklődni kezdett a jogszabálytervezet iránt. A Magyar Szövetség, valamint több kisebbségi és jogvédő szereplő a magyar nyelvhasználat visszaszorításának veszélyére figyelmeztetett.

A minisztérium mindezt visszautasította, állítása szerint a szabályozás nem korlátozná a kisebbségi nyelveket, megfelelne a nemzetközi szerződéseknek, a bírságokat pedig nem magánszemélyekre szabták volna ki.

A Kultminor körül is kitört a botrány

A másik közvetlenül kisebbségi ügy 2025-ben a Kisebbségi Kulturális Alap, a Kultminor körül robbant ki. Az alap különösen fontos a szlovákiai magyar kulturális élet számára, hiszen innen kap támogatást számos magyar rendezvény, kiadó, színházi és kulturális projekt.

Az új igazgató kiválasztása után a Magyar Szövetség azt állította, hogy 

a minisztérium megpróbál politikai befolyást szerezni az alap felett, és a választás átláthatóságát is megkérdőjelezte. 

A párt ezért a Legfőbb Ügyészséghez fordult. A minisztérium végül Ján Štovkát nevezte ki igazgatónak, akit a tárca sikeres pályázati eljárás győzteseként mutatott be.

Fontos ugyanakkor, hogy Šimkovičová korábban ígéretet tett arra, hogy a Kultminor önálló intézmény marad, és nem olvasztják be a Művészeti Alapba. Ezt az ígéretet be is tartották, ezért a kisebbségpolitikai mérleg nem írható le egyszerűen azzal, hogy minden intézkedése a magyar közösség ellen irányult. Hiszen már azt is meg kell köszönnünk, hogy nem ártanak nekünk.

Negyedszer próbálkozik az ellenzék

A PS mostani bizalmatlansági indítványa már a negyedik kísérlet Šimkovičová leváltására ebben a ciklusban. A helyzetet különösen pikánssá teszi, hogy Robert Fico októberben nemhogy visszahívta volna a sokat bírált minisztert, hanem miniszterelnök-helyettessé is előléptette.

A hétfőre tervezett rendkívüli ülést azonban egyelőre lefújták. A PS pénteken visszavonta az indítványt, arra hivatkozva, hogy a kormánykoalíció parlamenti viszonyai annyira bizonytalanná váltak, hogy később nagyobb eséllyel lehet sikeres a szavazás. A párt szerint tehát Šimkovičová leváltása továbbra is napirenden marad.

Az viszont biztos, hogy ha egyszer valóban távozik a kulturális tárca éléről, nem pusztán egy miniszter személyéről kell majd mérleget vonni. Ott marad utána az átalakított közmédia, az átszabott kulturális támogatási rendszer, a vezetőcserék sora, több száz megszüntetett állás, valamint egy olyan államnyelvtörvény terve, amely a szlovákiai magyar közösségben komoly aggodalmat váltott ki.

És éppen ez utóbbi miatt Šimkovičová esetleges bukását a szlovákiai magyar közéletben bizonyosan nem sokan könnyeznék meg.