ILLIBERÁLIS

Nem a pártot, a magyarságot támadják 2025. szept. 5.

A konzervativizmus ma divatos jelmeznek tűnik sokak szemében. Néhány jelszó, néhány szigorú arckifejezés, egy-egy patetikus mondat a „hagyományról” vagy a „nemzetről”, és máris valaki jobboldali lesz. De a konzervativizmus nem kosztüm, hanem vér. Nem eszmei divatáramlat, hanem az evangélium politikai következménye. 

Ahogy a kereszténység az élet legmélyebb igazságait hordozza, úgy a konzervativizmus ezeknek az igazságoknak a közéletbe fordított nyelve.

Én ebben a nyelvben igyekszem megszólalni minden írásomban. A hit és a közélet nálam nem két külön dimenzió, hanem ugyanannak az életnek a két arca. Hiszen ezt tőlünk nagyobb hatalom kimondta, és én is kimondom újra: az élet szentségét soha semmilyen emberi hatalom nem írhatja felül. 

Az abortusz nem „jog”, hanem a Teremtővel szembeni lázadás, amelynél nagyobb merénylet nincs. A házasság szentsége sem vitatéma, hanem kinyilatkoztatott rend: férfi és nő köteléke, amelyet Isten pecsétje szentesít. A kábítószerek liberalizálása pedig nem szabadság, hanem a rabság ösvénye: a fű mindig csak előszoba, sosem célállomás. Ezeket nem politikai hangulatból, hanem a mindennapok rendjéből vallom.

És most jön a vád, amelyet rám olvastak: hogy „álkonzervatív” vagyok, mert nem támadom a Magyar Szövetséget. Ám kérdezem én: ha a nemzeti érdek felvidéki zászlóvivőjét keresem, kihez fordulhatnék? Ki más lenne az, aki – bármilyen gyengeségeivel, tévedéseivel – mégis a magyar közösség érdekeit próbálja képviselni? 

Ha a Szövetséget támadnám, magát a közösségünket gyengíteném. Nem azért, mert a párt tévedhetetlen, hanem mert nélküle a magyar szó a politikai térben elnémulna.

A nemzeti érdek és a Magyar Szövetség között valóban ott az egyenlőségjel. Nem azért, mert egyetlen pártba lehetne bezárni a magyarság sorsát, hanem mert a történelem, és sajnos a jelen is úgy alakította, hogy rajtuk kívül nincs más, aki politikai stratégiát, jövőképet, közös asztalt kínálna nekünk. Aki a Szövetséget gyengíti, az a felvidéki magyarság hajójának oldalát fúrja meg.

A politika világát sokan gladiátorviadalként látják, ahol a „konzervativizmus” a legélesebb karddal való hadonászás. Én inkább szőlőskertnek látom. A gyökerek a hit: a kereszténység. A törzs a nemzet: a közösség. És a lomb, amely árnyékot és gyümölcsöt ad, az a politika. Ha kivágom a törzset, ha megtagadom a gyökereket, hiába vágnám formára a lombot nem marad semmi.

Ezért védem és vallom: Isten, haza, család. Ezért mondom, hogy a felvidéki magyar érdek egyenlő a Magyar Szövetséggel, mert más hajóban nincsen hely számunkra. És aki e hajót gyalázza, az végső soron nem a kapitányt támadja, hanem a benne ülő utasokat: minket, felvidéki magyarokat.