MAGYAR KÁRTYA

Nem kérünk bocsánatot, mert magyarok vagyunk 2025. máj. 28.

A felvidéki magyarság ismét célkeresztbe került. Peter Bárdy legutóbbi cikke nem a párbeszédet, nem a megbékélést szolgálja, hanem egy jól ismert, fentről irányított kampány része: a magyar közösség lejáratása, megbélyegzése és megosztása. Előkerült a magyar kártya. 

A cél világos: gyengíteni azt az egyetlen politikai erőt, amely nyíltan, bátran vállalja a magyarságot Szlovákiában. Mert egy öntudatos magyar ma is veszélyesnek számít azok szemében, akik az asszimilációt békés együttélésnek hazudják.

Nem leszünk néma kisebbség

Tisztázzuk: a magyar nemzethez való tartozás nem szégyen, hanem örökség. Nem fenyegetés, hanem szellemi és kulturális érték, amelyhez jogunk van.  Akkor is, ha ez egyes szlovák újságíróknak és politikai csoportoknak nem tetszik. Aki ma azt sugallja, hogy a magyar közösség autonóm politikai képviselete „irredenta veszély”, az pontosan ugyanazzal a logikával él, mint azok, akik pár évtizede „magyar veszélyt” kiáltva próbálták megfosztani bennünket mindenünktől – földtől, iskolától, nyelvtől, méltóságtól.

Esterházy János: a vádaskodók felett áll

Bárdy cikke különös élvezettel támadja Esterházy Jánost, azt az embert, akinek életútját tisztességgel még a történelmi ellenfelei is elismerték. Esterházy nem a háborús bűnösök, hanem az üldözöttek oldalán állt. 

Miközben mások elárulták saját elveiket, ő akkor is magyar maradt, amikor ezért börtön, halál, megbélyegzés járt.

Esterházy volt az, aki nemet mondott a zsidók deportálására, akit elítélt a nácizmus és a kommunizmus is, mert nem szolgálta ki egyik zsarnokságot sem. Mindezt nem a hatalomért tette, hanem hitéből és emberségéből fakadóan. Aki ma őt támadja, az a nemzet emlékezetébe és erkölcsi alaptörvényébe rúg bele.

Nem a békét, hanem a gyűlöletet szítják

Az ilyen cikkek nem a szlovák-magyar párbeszédet segítik, hanem a régi, le nem zárt sebek feltépését szolgálják. A cikk hazudik, csúsztat. Nem a közös jövőről szól, hanem a múlt manipulálásáról. 

Nem fogunk olyan gyorsan asszimilálódni. Nem fogjuk megtagadni a hőseinket. Nem fogjuk lesütni a szemünket, csak mert magyarul beszélünk. 

És nem kérünk bocsánatot azért, mert meg akarjuk őrizni anyanyelvünket, kultúránkat és közösségi méltóságunkat. És ha valakit ez zavar, az nem a magyarokat félti, hanem a magyarokat erőnek erejével gyengíteni akarja.   

Bárdy úr, ha legközelebb újra megpróbálja tollal ledarálni a felvidéki magyarságot, ugorjon le előtte a farnadi szőlőhegyre, itt röviden elmagyarázom hogy mit is jelent a nemzeti büszkeség. Ha a magyar öntudat ennyire zavarja, talán nem velünk van a baj – hanem azzal, hogy még mindig nem sikerült elővenni a szlovák-magyar szótárt ahol a ‘magyarság’ nem azonos a ‘veszéllyel’. 

Több tiszteletet, kevesebb gyűlöletet!