CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Népért vagy pénzért? A parlamentben tudják a választ 2025. szept. 22.

Szlovákiában a politikus nem szolgál, hanem uralkodik. A friss grafikon szerint ugyanis a szlovák parlamenti képviselők 5,1-szer annyit keresnek, mint az országos átlagbér. Ezzel toronymagasan az első helyen állunk az EU-ban. Mögöttünk Görögország és Olaszország kullog 3,8-szoros szorzóval. És mit kapunk cserébe? Sürgető törvényeket? Stabilitást? Felelősséget? Ugyan már. Amit kapunk: végtelen felesleges viták, önérdek, és az örökös hárítás művészete.

Miközben a képviselőink több tízezres fizetéseket zsebelnek be havonta, egy átlag polgár azt számolgatja, hogyan éli túl a hónapot. A boltban már nem azt nézi, mit enne szívesen, hanem mit engedhet meg magának. És közben a politikai elit még mindig arcátlanul hangoztatja, hogy „mindenkinek össze kell húznia a nadrágszíjat”.

Kivéve persze nekik. Az ő nadrágszíjuk prémium bőr, öltönyhöz passzítva, és külön asszisztens segít meghúzni.

Ők nem spórolnak. Ők valahogy mindig megszavazzák a saját fizetésemelésüket. Közben az államgépezet nyikorog, az intézmények konganak az ürességtől, és az emberek azt kérdezik amikor hónapokat kell várni egy orvosi beutalóra: „mire fizetek én adót?”

Ez már nem politikai színezet kérdése, ez pofátlanság. Nem ideológia, nem pártlogó, nem „értékrend”, hanem a valóság. 

Akik ebben az országban a hatalomban ülnek, valahogy soha nem szolgálnak, hanem élősködnek. A választókra csak addig van szükségük, amíg be nem ülnek a bőrszékbe. Utána a kapcsolat megszakad, a valóság már csak zaj a Facebook-oldaluk alatt. 

Az ország lakossága türelmes. De egy ponton túl ez már nem türelem, hanem tűrés. Márpedig azt a politikus, aki a saját fizetését ötszörös szintre tolja, miközben az országát megszorításba küldi, nem képviselőnek, hanem haszonélvezőnek hívjuk.

Nem az a baj, hogy jól keres egy képviselő.

A baj az, hogy semmit nem ad vissza érte.