TE BUZERANT!

Odtiaľ potiaľ, pán Machala 2025. okt. 25.

Lukáš Machala, a kulturális minisztérium hivatalvezetője a minap újabb példáját adta annak, hogyan válik a szlovák nemzeti gőg a józan ész helyettesévé. Facebookon fakadt ki, mert Farnadon kétnyelvű irányjelző tábla került ki – magyar és szlovák felirattal. 

Természetesen a bejegyzés elején jött a szokásos álszent duma: „nagy tisztelettel vagyok a szlovákiai magyarok iránt”, majd a jól ismert „ale” után beindult a lejtmenet, ahol a tények olyan messzire kerültek a soviniszta Machalától, mint progresszívéktől a hazaszeretet. 

Machala szerint a kisebbségi kormánybiztos, Horony Ákos túllépte a hatáskörét, káoszt teremtett az utakon, és tevékenysége Apponyira emlékeztet. 

A valóság ezzel szemben egyszerű: a kétnyelvű irányjelző tábla teljesen törvényes. A kisebbségi nyelvhasználatról szóló 184/1999-es törvény és a nyelvtörvény egyaránt lehetővé teszi, hogy a nemzetiségi településeken a tájékoztató és irányjelző táblák a kisebbség nyelvén is megjelenjenek. 

Horony Ákos tehát nem túllépte, hanem pontosan betöltötte a hatáskörét, amikor a törvény szellemét végre a gyakorlatba is átültette. Machala vagy nem ismeri a jogszabályokat, vagy tudatosan ferdíti el a valóságot, mindkettő több, mint súlyos hiba egy minisztériumi hivatalvezetőtől.

Az, hogy a kétnyelvű tábla „káoszt” okozna az utakon, egyszerűen nevetséges. Farnadon senki nem zökkent le az útról attól, hogy meglátta Zselíz magyar feliratát. 

A sofőrök nem pánikolnak a magyar szavaktól, legfeljebb azok, akik a puszta jelenlétünket még mindig fenyegetésnek érzik. A kétnyelvűség az együttélés természetes jele. Ha ez igazán problémát jelentene, Belgiumban, Finnországban vagy Svájcban már jó sok karambol történt volna.

Apponyival példálózni pedig nemcsak történelmi vakság, hanem szellemi kapituláció is. Horony Ákos nem elnyomni akar, (egyébként Apponyi sem akart) hanem jogokat érvényesíteni. 

És hogy Magyarországon nincsenek kétnyelvű irányjelző táblák? Nos, ez is csak a tájékozatlanság újabb bizonyítéka. Szarvason, Békéscsabán, Pilisszentkereszten és Battonyán is találni olyan táblákat, ahol a szlovák felirat természetesen megjelenik a magyar mellett. Senki nem háborog, nem szónokol, nem lát veszélyt abban, hogy a kisebbségi közösség is otthon érezze magát. Magyarországon ez a normalitás, Szlovákiában viszont még mindig politikai hiszti tárgya. 

Machala úr azt is írta, hogy „a szlovák jóságnak is vannak határai”. Ez a mondat mindent elárul. A kisebbségi jogokat még mindig nem jogként, hanem „jóindulatként” értelmezik. Csakhogy a magyar közösség nem kegyet kér, hanem azt, ami törvény szerint jár neki. 

A Machala féle szlovák jóságnak valóban vannak határai, ott húzódnak, ahol az értelem véget ér.

Lukáš Machala most egy kétnyelvű irányjelző tábla miatt érezte úgy, hogy „meg kell védenie Szlovákiát”. Nevetséges. Az ország nem attól gyengül, hogy a polgárai a saját anyanyelvükön is eligazodhatnak. Ellenkezőleg: attól válik szegénnyé, ha a hatalom a saját polgáraitól fél. A Farnadon kihelyezett tábla teljesen jogszerű, törvényes és logikus. Egy minisztériumi hivatalvezetőtől pedig elvárható lenne, hogy ezt felismerje, ha nem is tiszteletből, legalább felkészültségből.

Ha Machala úr legközelebb ismét elveszne a paragrafusok, a farnadi tábla, a gőg és a józan ész között, nyugodtan kérdezzen. Szívesen elmagyarázom neki, érthetően, lassan, ahogy az ő szintjén kell.