DR. MINISZTERELNÖK ÚR

Orbán, do toho! 2023. jún. 13.

Nagy bajban van a Nyugat. Orbán Viktor olyannyira népszerű és kedvelt Szlovákiában, hogy népszerűbb és kedveltebb, mint Magyarországon, ugyanis a Tátra alatti szlovákság 48%-a támogatja Magyarország miniszterelnökének hazai és világpolitikáját.

Itt, ebben a szent pillanatban, most gondolja át mindenki, akinek ezek után butatótozni támadna kedve!

Orbán Viktor tarol, miközben szeptember végén meg választások lesznek errefelé. Ez veszélyes! – suttogják Brüsszelben és Washingtonban, mert 

restartolná a V4-et, és ez nekik ott nagyon nem jó.

Mi tehát a teendő Nyugaton ilyenkor? Szólni kell Gyuri bácsinak, hogy szóljon már rá az ottani adósaira, újfent feladat van! Az adósai pedig ugranak. Az aszott Dzurinda egyenesen a 98-as kampánybiciklijére pattan fel, amikor is Soros pénzéből nyomta végig az országán át ezerrel a dumát Mečiar ellen, akit le kellett vadászni, mert útban volt a Nyugat gyarmatosító politikájának.

Hogy most akkor rehabilitálni akarom-e Mečiart? Nos, egyáltalán nem, csak halkan megemlítem, hogy nagyvonalakban ugyanazt akarta, amit minden patrióta politikus, tehát amit 2010 óta Orbán Viktor is, hogy az országa

ne legyen a Nyugat kiszolgáltatottja és gyarmata. 

Ezzel nem párhuzamot vonok kettejük között, hanem az adott helyzeteket elemzem.

Istenem, hogy rohantunk mi is, az akkor éppen frissen egyesült Béla-féle MKP a Nyugat hátsójába, azzal a hiú ábránddal, hogy majd ha EU meg NATO tagok leszünk, akkor majd a Nyugat elintézi nekünk az autonómiánkat meg ilyeneket. Konkrétan letojták ott nyugaton ezeket a dolgokat, viszont a csallóközi föld meg víz az erősen érdekelte őket, de az ott élő magyarok nem. Mi viszont elhittük, hogy majd partnernek tekintenek minket, miközben eltartott kisujjal néztek ránk olyan negédes mosollyal, ahogyan nézegették az őseik a rabszolgapiacon a behozott emberárut.

Ha már tabuk, akkor engedtessék meg egy eretnek gondolatkísérlet: ha mi, az MKP, anno annyira naivak voltunk (azt már le se merem írni, hogy számító gazemberek is ültek a pártban, akik nagyon jól tudták, hogy a magyar ügyünk nem lesz előbbre, de az ő saját karrierjük, az rohadtul szárnyalni fog a Soros-doppingtól), szóval ha annyira naivak voltunk akkor 98-ban, és mostanra erkölcsileg lenulláztuk magunkat a népünk előtt, nem lehet, hogy azok döntése volt helyes, akik akkor ebből a fene nagy demokráciamentő tevékenységünkből kimaradtak?

Ne, ne tiltakozzon senki zsigerből, hanem gondolkozzon el. Mečiar sem akart semmi mást, (legalábbis ezt hangoztatta) csak azt, amit ma Orbán Viktor, azaz erős középosztályt, nemzeti tőkét és szuverenitást az álságos Nyugattal szemben. Persze tudjuk, Mečiar a maga bokszolói habitusával ezt rettentően nyersen tette itt Szlovákiában – rengeteg sebet, gazemberséget elkövetve, sőt tragédiát okozva – bár az idő távlatából – látva a máltai újságíró meggyilkolását, Eva Kaili kofferben otthon tartott százezreit, vagy az isiászos, azaz részeges Junckert – azt sem merném már így egyenesen kijelenteni, hogy nem volt nála rosszabb politikus és politika az elmúlt harminc évben Európában.

Persze a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Mečiar alatt, bennünket, felvidéki magyarokat komoly teher alatt tartottak, de éppen ez alatt a teher alatt tudtunk, akkor nőni, azaz összefogni, megszervezni magunkat, ellenállni, tiltakozni, tüntetni.

Nézzétek meg, hogy most, a fene nagy jódolgunkban hova jutottunk, szétaprózódva, elpunnyadva múlatjuk az időnket Godotra várva…

Kedves felvidéki magyar választópolgár!

Meríts hát erőt a szlovák testvéreink 48%-ából, akik számára Orbán Viktor a példa és a remény és azokat a felvidéki magyar jelölteket támogasd, akik nyíltan és bátran kiállnak a békepolitika, a migránsellenes álláspont, valamint a normalitás mellett.

Szia Szövetség-uram, ilyen képviselőjelöltek érdekelnek?

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook oldala