LIBERNYÁKULUM
Oriskó Norbert: Liberális szárnyak suhogása
2024. ápr. 18.
Nagyon sokan voltunk, akik örültünk, amikor az Európai Unió tagjaivá váltunk. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy ez az EU már nem az, amelybe beléptünk. Nem csak azért, mert a britek megmutatták, hogy az ottani tagság sem örök (ahogy a Szovjetunióval való öröklétünk sem lett az). De akárhogy is van, még mindig vannak értékek, amelyek megmenthetők, gondoljunk például a szabad utazás lehetőségére.
A mostani jegyzetemben Papp Sándor itt megjelent írását boncolgatnám tovább, pontosabban – ugyanazon generációhoz tartozva – arról szólnék, bennem milyen gondolatokat ébresztett cikkének olvasása.
Papp Sándor: Hogyan lesz az ember antikommunistából antiliberális
A vörös villamos.
A plágium-gyanú elkerülése végett leszögezem, hogy a jegyzetem címe a Winnetou-könyv egyik fejezetcímének az időszerűsített változata (Karl May híres könyvében sötét szárnyak voltak, amelyek egyébként most is megállnák a helyüket). A liberális jelzőnél alaptétel, hogy ez már egyáltalán nem azt jelenti, amit a rendszerváltozás éveiben, és már köszönőviszonyban sincs a magyar klasszikus liberalizmus eszmeiségével.
A ránk leselkedő progresszív világban vannak olyan mementók, amelyek a régi rendszerre emlékeztetnek. A mai Brüsszel sokat tesz azért, hogy eszünkbe jussanak azok a dolgok, amelyért anno Moszkvára haragudtunk.
A szocialista rendszer hívei részéről nagy baklövésnek bizonyult, hogy a keresztény hit gyakorlására enyhén szólva „rossz szemmel néztek”. Talán nem véletlen, hogy éppen egy gyertyás pozsonyi felvonulás volt az 1989-es rendszerváltozás előhírnöke Csehszlovákiában.
Antall József rendszerváltó miniszterelnök keresztény Magyarország alapjait kívánta lerakni. Ő már nem láthatta, hogy ha valahol semmibe veszik a keresztény eszméket, az éppen Brüsszel.
A sport területén a hidegháború idején is gyermeteg politikai játékok folytak. Először az amerikaiak és barátaik nem jöttek a moszkvai, 1980-as olimpiára, majd négy évvel később jött a reváns a szocialista tábor részéről. Ma azt látjuk, hogy Oroszországot úgy is büntetik, hogy a sportolóik szereplését korlátozzák – akiknek az égvilágon semmi közük a most zajló háborúhoz! Tetszik vagy sem, ez kollektív büntetés, aminek mibenlétét főleg nekünk, felvidéki magyaroknak nem kell magyarázni.
Korosztályomnak megadatott, hogy a szülőföldjén legalább békében teljenek a napjai, ma viszont azért imádkozunk, hogy gyermekeink és unokáink számára is ez adott legyen!
A szabad utazás lehetősége szép, csakhogy ma már gyakran azért marad inkább otthon az ember, mert nem kívánja látni, mi történik a progresszív világban.
A normalitás határait súrolja az is, ha azt akarják megmondani, kiket fogadjunk be az otthonunkba!
Szép dolog, hogy a rendszerváltozás óta az Anyák napját, illetve az Apák napját is ünnepeljük. De
azt az időt, hogy ezeket Szülő1 és Szülő 2 napjára cseréljék, már nem akarom megélni!
A mostani európai parlamenti választásokon még aktívan cselekedhetünk egy normálisabb világért. Talán még megreformálható, talán még megmenthető...
Oriskó Norbert
Nyitókép forrása: pixabay
Oriskó Norbert
