VÖRÖS PROSZTÓ

Papp Sándor: Hogyan lesz az ember antikommunistából antiliberális 2024. ápr. 17.

A nyugdíjkorhatáron billegő nyugdíjasok voltak 1989-ben azok a diákok és fiatalok, akik elsőként mertek kimenni az utcára a kommunista rendszer ellen, és vitték ki a munkás szüleiket, a nyugdíjasokat, a családokat, hogy aztán együtt döntsék meg Gustáv Husák és Miloš Jakeš rendszerét Csehszlovákiában, na meg Vasiľ Biľak és társai teljhatalmát Szlovákiában.

Mi, magyarok, akik sokkal tájékozottabbak voltunk a budapesti forrásiankból, merészebben és kezdeményezőbben léptünk fel a saját városainkban, munkahelyeinken, mert éreztük, hogy ez a rendszer bukásra van ítélve, és bukni is fog.

Elegünk volt a szürke ötven árnyalatából, az elvtársak perverzitásából, ahogyan nem engedtek szabad levegőhöz jutni és abban élvezkedtek, hogy fuldoklunk.

Nem engedtek vállalkozni, nem engedtek utazni, nem engedtek egyesületet alapítani, nem engedtek tenni bármi mást, mint amit ők akartak. Totális kontroll alatt tartották az életünket. Láttuk, hogy a szüleink, nagyszüleink hogyan hasonultak meg, és mi nem akartunk ilyen életet.

Hála a már akkor sem létező háttérhatalomnak, valamint a nagyhatalmak helyezkedéseinek, sikerült eltakarítani az egypártrendszert Kelet-Európában.

Ahogy ilyenkor történni szokott, a mi gyerekeink voltak a demokráciánk első gyermekei, mára ők is felnőttek, sőt sokunknál már ott totyognak az unokák is és mi nyugodt szívvel készülhetnénk az öregkorra, ha...

Ha nem történnének olyan dolgok, amelyek bekapcsolják a ma is jól műkködő vészjelzőinket.

Egyre több jel mutat arra, hogy az a bizonyos vörös villamos (Kuplé A Vörös Villamosról (youtube.com)) úton van visszafelé. 

A liberális világ úgy telepszik rá a normális életünkre, mint egy toxikus polip.

Nem kell felsorolni, hogy mi mindent követknek el a zöldekkel karöltve a gazdaságban, a gyermekeink világában, a médiában, a közösségi hálókon. A virágozzék minden virág liberális elv már a múlté. Amikor antifa bűnözőkkel végeztetik el a piszkos munkát, mint anno a bolsevikok a Lenin-fiúkkal, akkor megáll az emberben az ütő, hogy valóban ezt akartuk-e '89-ben a tereken.

Hát nem!

Éppen ezért, akinek megvan a józan paraszti esze, és egy arasznyit hajlandó még lépni a gyermekeink, unokáink jövője érdekében, akkor ezt a liberálisnak csúfolt totális diktatúrát, illetve annak csápjait, üti-vágja, ahol tudja.

Aberrált eszmék csak deformált társadalmat hozhatnak létre, ezt megtapasztaltuk a múltban, és nem szereténk még egyszer, ha azért ütnének bennünket, mert eltérő a véleményünk.

Lassan, de biztosan eljön az ideje, hogy lépnünk kell, amíg nem késő.

Erőnk, eszünk megvan hozzá.

Megint Kelet-Európában kell elkezdeni a változásokat...