CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Orwell csak 39 évet tévedett 2023. márc. 1.

Amikor a magát konzervatívnak feltüntető hírportálon, amely talán a legkövetettebb, azt látja az olvasó, hogy már itt is relativizálják a béke fogalmát, akkor az ember őszintén elszomorodik.

Mert azt, hogy a fősodratú balliberális, progresszív, illetve a jobbosnak alcázott brüsszeli centrista médiában már teljesen elrugaszkodtak a valóságtól és valamiféle orwelli disztópikus, magából kifordult, művileg kreált alternatív valóságú világban élnek, már sajnos megszoktuk.

De, hogy a konzervatív (ebben az esekben inkább már csak álkonzervatív) sajtótermék is olyan írásokat közöljön a háborúval kapcsolatban, amelyek azt sugallják, hogy az nem béke, amit nem az oroszok legyőzésével ér el a kollektív Nyugat, az bizony elgondolkodtató.

Az, hogy százezer számra halnak meg ukránok, orosz ajkú, orosz identitású ukrán állampolgárok, kettős állampolgárságú ukrajnai oroszok és oroszok az mintha a jóembereket nem zavarná. Az sem, hogy Ukrajna napról napra egyre csak pusztul. Elnéptelenedik és szinte a földdel válik egyenlővé a keleti végeken.

Érdekes módon ez miért nem zavarja az ukránokat? Hiszen a saját területüket bombázzák, raketázzák, lövik jobbról is, meg balról is, azaz nyugati irányból is. Vagy arról a területről, amelyet népszavazások útján megához csatolt Oroszország, már lemondtak volna? Ahogy az ott élő emberekről is?

Vagyis a négy, Ukrajnából kiszakadt megye valóban amolyan senki földje? Ahogy nálunk vakfolt a magyarlakta rész az országos fejlesztesek térképén?

Ezért nem kell a béke? Ezért lett szinte szitokszó a nyugati világban a békepártiság? Ezért kell orosz propagandistának bélyegezni mindenkit, aki a mielőbbi béketárgyalások megkezdését szorgalmazza? Beleértve a Szentatyát is?

Számos kérdés vetődik fel. Az értelmes válasz pedig fájóan kevés.

Illetve az ilyen vélemények is válasznak minősíthetők:

"Mindannyian békét akarunk, a kérdés az, hogy mi az igazi béke. Az Orbán-Fico-féle értelemben vett béke - az Ukrajnának nyújtott katonai segítség nélkül - azt jelentené, hogy az orosz csapatok és fegyverek legyőznék az ukránokat, és Ukrajna területe egyfajta kelet-európai Afganisztánná válna."

Ezt írja ugyanis Martin Hanus a Postoj hasábjain.

Tehát, hogy értsük: az a béke, amely most azonnal köttetne - akár kínai javaslatra, akár a két, egymással hadban álló világhatalmi blokk által megfogalmazott feltételek mentén - azért nem jó, mert akkor Ukrajna területi veszteséggel lenne kénytelen békét kötni.

De, ami az atlantista NATO-s héják szemszögéből a nagyobb gond, az az, hogy így nem sikerülne Oroszországot a földbe döngölni, megalázni, évtizedekre kiütni a nagyhatalmi nyeregből.

Ezért muszáj folytatni a háborút. A végsőkig!

Az utolsó ukránig (ukrajnai állampolgárig) és az utolsó dollárig (euróig).

Mert, ahogy Robert C. Castel katonai szakértő is vallja, az USA gazdaságát a hadiipar élteti és biztosítja számára a világhatalmi státuszt, ezért Amerikának valahol a világon (sosem a saját földjén) szinte egyfolytában háborúznia kell.

És ebben mindkét nagy párt, valamint a hatalmat valójában gyakorló nem választott, állandó hivatalnoki és katonai "esztablisment" is egyetért.

A különbség annyi, hogy a demokraták háborúzni szeretnek, a republikánusok pedig "csak" eladni a fegyvert.

Ehhez a célhoz pedig mindig megtalálják a kellő eszközt. Ha valóságot kell hozzá ferdíteni és felcserélni a háború és a béke fogalmát a nyugati világban, akkor azt.

Orwell csak 39 évet tévedett.